Hogyan segíthetünk gyermekeinknek eligazodni az élet veszteségei között?
- Ne becsüld le a gyászra való képességüket! Gyakran a gyermekek az „elfelejtett” gyászolók. Pedig az ő fájdalmuk is valós és intenzív; ismerd fel és érzékeltesd velük, hogy tudod, mit élnek át!
- Ne kerüld a veszteség témáját a beszélgetésben! Ha a gyászoló felnőttek kirekesztik a gyermekeket, az megfosztja őket a támogatás lehetőségétől és a veszteségük jobb megértésétől. Vond be őket a család kollektív gyászába!
- Biztasd őket, hogy mondják el a veszteséggel kapcsolatos érzéseiket! Tanítsd meg nekik, hogy valódinak lenni fontosabb, mint erősnek; tudasd velük, hogy az érzéseik igenis számítanak. A nagyon kicsi gyermekek csak korlátozottan fogják fel, mi a halál, nem értik tartósságát és visszafordíthatatlanságát. Velük csak röviden és konkrétan beszélj róla! A nagyobb gyermekek már megértik, mit jelent, és ösztönözni kell őket, hogy beszéljenek róla.
- Vedd figyelembe minden gyermek személyiségét! Gyászstílusunkat a személyiségünk határozza meg. Az introvertált gyermeknek talán személyes térre van szüksége; az extrovertált szeretne beszélgetni és társaságban lenni. Vannak gyerekek, akik kapaszkodni akarnak, nekik erős felnőttekre van szükségük; a függetlenek sok mindennel megbirkóznak egyedül is.
- Reálisan kommunikálj! A felnőttek gyakran olyan nyelvezetet használnak, amely összezavarja a gyerekeket. „Apád hazament… elaludt… eltávozott… pihenni tért” stb. A halálról, mint ennek a fizikai életnek a végéről beszélni biblikus dolog. Ezzel tisztázzuk a veszteség jelentőségét, és lehetővé tesszük, hogy a gyermekek kérdéseket tegyenek fel. Gyermekeid képesek kezelni a veszteséget, és megértik, hogy az örök élet Isten nagyszerű megoldása, és egy napon majd mi is csatlakozunk szeretteinkhez a mennyben (ld. János 14:2–3).
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése