Önfeledt imádat💓 (2)

https://www.youtube.com/watch?v=9QgkWpMdtCI

„💓Az Úr előtt igenis táncolok.” (2Sámuel 6:21 SZIT)

Az igazi imádathoz az szükséges, hogy az ember minél kevésbé önmagával és minél inkább Istennel legyen elfoglalva. 

Dávid felesége letorkolta a férjét, miután táncolni látta az Úr előtt: „Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkőzött, ahogy csak a csőcselékből szokott valaki levetkőzni!” (20. v. SZIT). 

Mire Dávid így felelt: „Az Úr előtt táncoltam… aki engem… kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok… akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is” (21–22. v. SZIT).

Dávid bemutatja nekünk a tiszta imádat mibenlétét: az imádat levetkőzés. 

Levetése mindazoknak a dolgoknak, amelyekből – a Krisztussal való kapcsolatunkon kívül – identitástudatot és biztonságérzetet merítünk. Emlékeztetés arra, hogy saját igazságunk Isten szemében olyan, akár a szennyes ruha.

Az imádat nem arról szól, amit mi tehetünk Istenért, hanem amit ő tett értünk. 

Szeretett, megváltott és Krisztus igazságosságába öltöztetett bennünket. 

Ez az igazság ihlette a dalszerző Charles Wesleyt a következő sorok leírására: „Bár ezer nyelvvel zenghetném Megváltóm nagy nevét!”

A Biblia szerint kilencféleképpen dicsőíthetjük Istent: beszéddel, kiáltással, énekléssel, tapsolással, hangszerekkel, a kezünk Úr előtti felemelésével, letérdelve, leborulva jelenlétében és táncolva előtte.

„Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2) – vallotta Dávid, és azt is elmondta, hogy miért: „Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem” (5. v.). Ez tehát a mai ige: imádd önfeledten Istent!

Istenem, add, hogy az életem egyre inkább szóljon Rólad, és egyre kevésbé rólam!

Önfeledt imádat❣️ (1)

https://www.youtube.com/watch?v=onGf2dMU66s

„💓Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára...”

(2Sámuel 6:14)

Dávidot felkenték Izráel királyává, majd legyőzte a filiszteusokat és visszafoglalta Siont. 

Visszaviszi Jeruzsálembe a szövetség ládáját, annak legfőbb jelképét, hogy Isten a népe között lakozik. Miután évekig nélküle kellett élniük, már a puszta látványa is túláradó örömmel töltötte el Dávidot – olyannyira, hogy királyi köntösét levetve, vászonruhában önfeledt táncba kezdett.

Ha téged is lelkesedés tölt el Istennel kapcsolatban, ne várd, hogy mindenki veled együtt lelkesedik vagy megért majd téged. Dávid felesége, Míkal sem tudott együtt örülni Dáviddal. 

Két dolgot mond róla a Biblia:„De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr ládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt, ezért szívből megvetette őt.” (16. v.)
„Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig.” (23. v.)

Istent imádni ostobaságnak tűnhet: olyasvalakinek énekel az ember, akit nem lát; olyasvalakihez emeli fel a kezét, akit nem tud megérinteni. Vagy – amint Dávid is tette – nem királyi méltósággal és illendőséggel cselekszik.

„Akik nem hallják a zenét, őrültnek hiszik azt, aki táncol rá” – tartja a régi közmondás. 

Erről szól ez a történet is. Dávid hallja a zenét és önfeledten imádja Istent. 

Míkal nem így tesz, s ezért lemondhat arról, amire a legjobban vágyik. 

Vigyázz, nehogy elmenj a lényeg mellett, ami a következő: ha a kritikusokat és a szkeptikusokat figyelmen kívül hagyva, teljes szívedből imádod Istent, kivirágzik a lelked, ám ha nem, akkor lelkileg meddővé válsz.

Ha teljes szívedből imádod Istent, kivirágzik a lelked, de ha a kritikusokra figyelsz, meddővé válik.