Előfordult már veled, hogy tévedésből másvalaki poggyászát vitted magaddal valahonnan?
Abban a pillanatban, ahogy kinyitottad, rádöbbentél az igazságra: nem élhetsz más ember csomagjából! Nem viselheted a ruháit, a cipői nem lesznek jók rád.
Miért próbálkozunk mégis ezzel? A szüleink miatt. Egy apa ezt mondja: „Fiam, a nagyapád farmer volt, én is farmer vagyok, és egy napon te fogod örökölni a földeket.” A tanáraink miatt.
Miért próbálkozunk mégis ezzel? A szüleink miatt. Egy apa ezt mondja: „Fiam, a nagyapád farmer volt, én is farmer vagyok, és egy napon te fogod örökölni a földeket.” A tanáraink miatt.
Egy jó szándékú pedagógus így figyelmezteti a lányt, aki családanya szeretne lenni:
„Ne vesztegesd el a tehetségedet.
A te képességeiddel a csúcsra juthatsz.” Egyházi vezetők miatt, akik ezt harsogják a szószékről:
„Jézus misszionárius volt. Akarsz a kedvére tenni? Menj külföldre és szenteld az életedet a külmisszióra!” Bölcs útmutatásnak tűnik vagy rossz tanácsnak? Ez attól függ, mit tett Isten a csomagodba. Mi van akkor, ha Isten a farmer fiának a jogi pályára adott tehetséget, vagy az irodalom, a természettudomány vagy az orvostudomány művelésére? Mi van akkor, ha Isten adta annak a lánynak a gyermekek szeretetét és az otthonteremtés képességét? Ha az idegen kultúrákban kényelmetlenül érzed magad, kiszámítható környezetben viszont remekül tudsz teljesíteni, akkor szerinted mekkora az esélye annak, hogy boldog misszionárius lennél?
Csak a következő statisztikákat gyarapítanád:
a) A foglalkoztatottak egynegyede boldogtalan a munkájában.
b) Tíz emberből hét nem motivált a munkája végzésére, és nem képes a feladatához kötődő alaptevékenységek végrehajtására sem.
c) Hetven százalékunk jár úgy dolgozni, hogy semmi lelkesedést vagy szenvedélyt nem érez munkája iránt.
Gondolod, hogy ez dicsőíti Istent? Mi a gyógymód? Isten receptje a csomagunk kibontásával kezdődik: „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16).
Csak a következő statisztikákat gyarapítanád:
a) A foglalkoztatottak egynegyede boldogtalan a munkájában.
b) Tíz emberből hét nem motivált a munkája végzésére, és nem képes a feladatához kötődő alaptevékenységek végrehajtására sem.
c) Hetven százalékunk jár úgy dolgozni, hogy semmi lelkesedést vagy szenvedélyt nem érez munkája iránt.
Gondolod, hogy ez dicsőíti Istent? Mi a gyógymód? Isten receptje a csomagunk kibontásával kezdődik: „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16).
Isten ad valakinek jó szervezőkészséget, zenei hallást, az igazságosságért dobogó szívet, olyan elmét, amely megérti a fizika rejtelmeit, kezet, mely szerető gondoskodásra képes vagy olyan lábat, amellyel futóversenyeket lehet nyerni.
A világi gondolkodás ezt nem fogadja el. Nem látja a könyv mögött a szerzőt, az épület mögött a tervezőt, nem látja az élet mögött rejlő vagy az életen túlmutató célt.
A világi gondolkodás ezt nem fogadja el. Nem látja a könyv mögött a szerzőt, az épület mögött a tervezőt, nem látja az élet mögött rejlő vagy az életen túlmutató célt.
Azt mondja: „Bármi lehetsz, ami csak akarsz.” Talán így van, de az igazi kérdés az, tetszeni fog az életed Istennek, be fogod tölteni az ő életedre vonatkozó akaratát? Nézd meg, mi van a csomagodban! „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.” (Galata 6:4)
Da Vinci egyetlen Mona Lisát festett. Beethoven egyetlen V. szimfóniát komponált. Isten belőled is csak egyetlenegy példányt teremtett. Ő „formatervezett” arra, hogy egy egyedüli és megismételhetetlen megbízatást betölts.
Lehet benned is éppen ez a kérdés zakatol: Hogyan ismerhetem fel a saját küldetésemet?
A következő részben erre adjuk meg a választ.
