Ne égj ki! (1-3) ❤️

„Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?” (Példabeszédek 20:6)

Rowland Croucher lelkész ezt írja: „A gyerekek elmentek iskolába, a feleségem dolgozni, én pedig valami olyat tettem, amit még soha. Kikapcsoltam a telefont és a csengőt, aztán visszafeküdtem az ágyba. Ki voltam égve.
Két hónapja feladtam a szolgálatot. [...] Négyből három lelkész haragra, depresszióra, félelemre és elidegenedésre panaszkodik.
Olyan okokat említenek, mint [...] az idealista elvárások és a kőkemény valóság különbözősége 

a határok hiánya [...], a munkamánia [...], az inkompetencia érzése [...], a vezető- és a szolgalét ellentmondásossága [...], a befolyásos gyülekezeti tagok sértődésének elkerülése végett folytatott „biztonsági játék” [...] és a magány (egy lelkésznek ritkán van közeli barátja).”
Ha a saját erődből szolgálsz, szinte garantált, hogy te is erősíteni fogod ezt a statisztikát. 

Pál azért tudott végigmenni az úton és erősnek maradni, mert Istentől várta a szükséges erőt.

Egy bibliatanító szerint úgy kerülheted el a kiégést, ha

1. konkrét elhívásod van és erős kapcsolatod Jézussal,az ő látását keresed, és bármit is kér, hajlandó vagy megtenni,
2. sosem veszíted szem elől a munka mögött álló embereket,
3. sosem veszed természetesnek a pozíciódat,
4. tiszteled a feljebbvalódat, és készségesen aláveted magad a tekintélynek,
5. tudod, hogy Isten akaratát teljesíted, és hogy a mennyben vár a jutalom,
6. szolgáló szíved van,
7. a hűség előbbre való számodra az érzéseidnél, valamint
8. sosem válsz túl naggyá az apró dolgok megtételéhez, sem túl kicsivé ahhoz, hogy nagy dolgokra is képes légy.

Ha betartod ezeket az alapelveket, el fogod kerülni a kiégést.

Ne égj ki! (2)

„Hálát adok annak, aki engem megerősített [...] és szolgálatra rendelt.” (1Timóteus 1:12 ÚRK)

A kiégés másik formája az „együttérzés okozta kimerültség”, amely a segítő szakmákban dolgozókat fenyegeti leginkább.
Tünetei közé tartozik a csökkent hatékonyságról való meggyőződés, távolságtartás önmagunkkal és másokkal szemben; legyőzöttség érzés. Az ambiciózus és maximalista emberek még inkább ki vannak téve a kiégés lehetőségének.
Egy lelkigondozó szerint sokan „adrenalinfüggőségben szenvednek”, és tudtukon kívül is keresik azt a „pluszt”, amit mások az alkoholból, a koffeinből és a nikotinból nyernek, csak éppen ők mások irányításában és bonyolult döntések meghozatalában találják meg.
A stressz lelki okai között szerepel a szexuális kísértés, a harag, a kétségbeesés, a mások sikerére való féltékenység és az anyagiak miatti aggodalom. A lelkészeket sokszor piedesztálra állítják..., 

de lehetetlen megfelelni ezeknek az elvárásoknak.
Miközben mégis igyekeznek, túlságosan célorientálttá válnak..., vagy túlzottan elnézővé a lelki hanyagsággal szemben...
Esetleg maximalisták lesznek..., túl nagy figyelmet fordítanak szolgálatuk egyik területére, vagy olyannyira azonosulnak az elhívásukkal, hogy az darabjaira hullik.
A test ilyenkor figyelmeztető jeleket küld: álmatlanságot, emésztési problémákat, fejfájást, kimerültséget, izomfeszülést, fogcsikorgatást és magas vérnyomást.
Ettől sajnos csak kevesen kapcsolnak alacsonyabb fokozatra – míg fekélyt, stroke-ot vagy szívrohamot nem kapnak.
Lelkészként éppoly sok időt kell töltened az erősekkel, mint a gyengékkel; erőt adnak és támogatnak..., kiképezhetők a szolgálatra..., és minél több a dolgos kéz, annál egészségesebb lesz a gyülekezet lelkileg és érzelmileg.”

Ne égj ki! (3)

„A megtérés és megnyugvás megmentene benneteket.” (Ézsaiás 30:15 ÚRK)

A kiégésre a feladatok elengedése, míg a stresszre a túl sok feladat vállalása jellemző. 

Míg a kiégés érzelmi tompaságot, a stressz túlzott reakciókészséget szül.
A kiégés érzelmi kárt okoz – a stressz elsősorban testi bántalmakat.
A kiégés a motivációra és a belső hajtóerőre van hatással – a stressz a fizikai energiára.
A depresszióból fakadó kiégés a remény és az ideálok elvesztéséből ered – a stresszel összefüggő depresszió abból, hogy a testednek tartalékolnia kell az energiát, és meg kell védenie magát.
A kiégés tehetetlenséget és reménytelenséget szül – a stressz sietségre készteti és túlhajtja az embert.
A kiégés visszahúzódást eredményez – a stressz pánikot, fóbiákat és szorongást.
A kiégés talán nem öl meg, de úgy érezheted tőle, hogy nem érdemes élned. Mi hát a megoldás?
Isten azt mondta, hogy „a megtérés és megnyugvás megment” bennünket.
Bev Murrill így ír: „Mi, szolgálattevők, mind a magunk „nagyon fontos” taposómalmát hajtjuk, és amerre a vezető megy, arra mennek a követői is. Ez óriási felelősség.

Ha szerepkörünkből adódóan befolyást gyakorlunk másokra, tudnunk kell, mit mondunk és teszünk, mert „súlyosabb ítéletben lesz részünk” (ld. Jakab 3:1).

Mindenkinek elege van azokból a befolyásos hívőkből, akik a viselkedésükkel kiábrándítják a vezetőikben bízókat. 

Legyen szó szexuális bűnről, haragról, önigazultságról vagy tisztességtelenségről, ujjal mutogatás helyett önvizsgálatot kell tartanunk.
Időt töltenünk Azzal, akinek a tekintete a csontjaink mélyéig hatol.

Könnyű a saját népszerűségedben hinned és mások vélekedése alapján mérlegelned magad, 

de egyedül Isten véleménye számít, azt pedig nehéz anélkül felismerni, hogy megállnál, és kérnéd, hogy mondja el neked.”