„❤️Senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul.” (Róma 12:3 BD)
Egyszer egy öreg, megfáradt kutya tévedt be egy asszony kertjébe.
Egyszer egy öreg, megfáradt kutya tévedt be egy asszony kertjébe.
Látszott rajta, hogy van gazdája, és jól bánnak vele.
Követte az asszonyt a házba, át az előszobán, majd lefeküdt, és azon nyomban elaludt.
Két órával később felkelt, az ajtóhoz sétált, az asszony pedig kiengedte.
Másnap visszajött, ismét elhelyezkedett, és szunyókált néhány órát.
Amikor már egy hete így ment, az asszony üzenetet tűzött a nyakörvére:
„A kutyája minden délután átjön hozzám szunyókálni” – írta, a kutya pedig másnap hozta a választ:
„Tíz gyerekkel él együtt, úgy látszik, szüksége van egy kis nyugalomra.
Átmehetnék vele holnap én is?” Ha édesanya vagy, bizonyára átérzed a helyzetet!
Carla Barnhill, a The Myth of the Perfect Mother [A tökéletes anya mítosza] című könyv szerzője ezt írja: „Egyszerűen nem bírom tovább! Nem tudok tovább azon igyekezni, hogy szuperanyu legyek. [...]
Carla Barnhill, a The Myth of the Perfect Mother [A tökéletes anya mítosza] című könyv szerzője ezt írja: „Egyszerűen nem bírom tovább! Nem tudok tovább azon igyekezni, hogy szuperanyu legyek. [...]
Az odaadó anyuka [...], a szerető feleség [...] és erős keresztyén ötvözésére törekedtem [...],
de csúnyán belebuktam. [...]
Ám még ha sikerült volna is mindezt kiviteleznem, akkor sem hiszem, hogy bárkinek is így kellene tennie. [...] Felesleges bárkit is lenyűgöznünk. [...]
A kegyelem azt jelenti, hogy máris számítunk Annak, aki a leginkább számít: a mi jóságos,
szerető és kegyelmes Istenünknek!
Dobjuk hát el a szuperanyuköpenyt, tegyük le a glóriánkat, [...] és bátran legyünk azok a néha kudarcos, máskor kitűnő anyukák, akiknek Isten alkotott bennünket!”
Más szóval: „Gondolkodjék magáról mindenki józanul.”
