Ha azt szeretnéd hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod hogyan legyél bátor.
Nem goromba vagy érzeketlen, hanem bátor. Mert Isten néha olyan dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még elfogadhatónak találnak, kockáztatod hogy elutasítanak. Hát legyen!
Nem engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitöl, amiröl tudod, hogy Isten azt akarja töled.
A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben elviselhetöbbé válik, ha nem felejted el hogy végül „ mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek“ /Róma 14,12/
A kritika sérti az embert, de ha sikert akarsz elérni az életben fel kell venned Pál Apostol magatartását. „Èn pedig a legkevésbé sem tördöm azzal hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek ítélkeznek egy napon; söt magam sem ítékezem önmagam felett.
Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Ùr az. „ / 1 kor. 4, 3-4 /
A szilárd emberek képesek kezelni azt hogy ök az egyetlenek, akik egy bizonyos dolgot tesznek.
Ök megengedhetik másoknak is a hasonló választást mert tudják hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat.
Ahhoz hogy ne ùgy kelljen megvénülnöd hogy úgy érzed mintha valahol elvesztél volna az úton, és sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bártornak kell lenned!
