Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21)Richard C. Halverson, az Egyesült Államok Szenátusának korábbi lelkésze mondta: „Győzni akarsz? Önmagaddal versenyezz, ne mással! (…) Ha lehagyod a riválisodat, az még nem jelenti azt, hogy a tőled telhető legjobb versenyeredményt érted el. Lekörözhetsz másokat, de így sem biztos, hogy teljes mértékben kiaknáztad tehetségedet (…) Ahhoz, hogy a legjobb lehess, önmagadat kell legyőznöd! Ez az élet legnagyobb versenye. A vesztes nyer – bármekkora is a vesztesége –, ha önmagát győzi le. A győztes veszít – bármekkora is a győzelme –, ha önmagával szemben elveszti a csatát. Nagy Sándor meghódította a világot, és átkozta magát az önuralom hiánya miatt. Sőt, éppen a mások felett aratott győzelem lehet az oka, hogy a győztes nem tudja legyőzni önmagát. A győzelem büszkévé, önteltté, függetlenné, meggondolatlanná tesz – és néha kegyetlenné is. Másként fogalmazva: nem az számít, hogy mi történik veled, hanem az, hogyan kezeled az adott helyzetet. Aki megáll a lelki fejlődésben, mert azt hiszi, jobban ismeri a Szentírást, mint mások, vagy sikeresebb a szolgálatban, még mindig nagyon messze van attól, amit Krisztus tervezett számára.” Másokhoz viszonyítva talán jól nézel ki, de Isten terve az, hogy kiformálja benned Krisztus jellemvonásait. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:21–23). |
