„Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.” (Példabeszédek 14:23)
A Példabeszédek könyvében Salamon sokszor használja a rest és a lusta szót.
A rest ember nem az, aki akarna dolgozni, de nem talál munkát; a rest az, aki tudna dolgozni, de nem akar.
Egyszer egy ember segélyt igényelt a szociális osztályon. A hivatalnok megkérdezte, miért van szüksége segélyre? „Mert baj van a szememmel” – felelte az ember. „Mi baja a szemének?” – kérdezte a hivatalnok. „Nem tudom magamat minden nap munkába járó emberként látni.”
Minden rest embernek baj van a szemével. Persze addig ez nem zavarja őket, amíg valaki más dolgozik.
Theodore Roosevelt amerikai elnöknek igaza volt, amikor azt mondta: „Senkit ne sajnáljunk azért, mert dolgoznia kell. Ha megéri a pénzét, dolgozni fog. Irigylem azt az embert, akinek olyan munkája van, amit érdemes végezni, és jól is végzi azt… az életben messze a legnagyobb jutalom az, ha keményen megdolgozhatunk valamiért, amiért érdemes dolgozni.”
Valahogy kiveszett már belőlünk ez a gondolkodásmód. Akármelyik munkáltató megmondja neked, hogy egyre nehezebb olyan alkalmazottat találni, aki dolgozni is fog, aki keményen fog dolgozni, aki jól végzi a munkáját, és be is fejezi az elkezdett feladatot.
Isten nem a pihenés ellen van. A kipihent és felfrissült munkás jobban fog dolgozni.
Salamon a Példabeszédekben a munka és a lustaság között állít fel ellentétet.
Kedves szülők, a legjobb, amit tehettek gyermekeitekért, ha példát adtok nekik jó munkaerkölcsből, így a siker felé indítjátok el őket.
