(Róma 12:3)
„Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.
„Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lukács 18:10–14)
E történet tanulsága, hogy Isten elfogadóbb egy bűnét őszintén bánó bűnössel, mint egy önelégült keresztyénnel. Miközben a farizeus gratulált magának azért, hogy bizonyos bűnöket nem követett el – pl. rablást vagy házasságtörést –, vétkes volt a büszkeség bűnében. Számodra milyen jó viselkedés a büszkeség forrása? Másokat a te teljesítményed alapján mérsz, és ennek megfelelően pontozod őket?
E történet tanulsága, hogy Isten elfogadóbb egy bűnét őszintén bánó bűnössel, mint egy önelégült keresztyénnel. Miközben a farizeus gratulált magának azért, hogy bizonyos bűnöket nem követett el – pl. rablást vagy házasságtörést –, vétkes volt a büszkeség bűnében. Számodra milyen jó viselkedés a büszkeség forrása? Másokat a te teljesítményed alapján mérsz, és ennek megfelelően pontozod őket?
Az egyetlen teljesítmény, amely bármelyikünket is elfogadhatóvá tesz Isten szemében: Krisztusnak a kereszten elvégzett munkája.
Mert Isten Krisztust, „aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21).
Az üdvösséget nem az általunk kiérdemelt igazság alapján nyerjük el, hanem úgy, hogy Isten Krisztus igazságát nekünk számítja be. Ne légy hát önigazult!
