Mi a helyzet az alvási szokásaiddal? Mindig egy bizonyos időben fekszel le, és egy bizonyos időben kelsz? Vagy hagyod, hogy események, emberek, határidők vagy más körülmények diktálják az alvásidődet? Ha bölcs vagy, elegendő időt hagysz magadnak lenyugodni, mielőtt lefekszel aludni.
Az alvásra sokszor úgy gondolunk, mint valami passzív folyamatra, amelyben a feledés homályába merülünk, és néhány órával később kipihenten ébredünk. Pedig az alvás aktív állapot.
Az alvás különböző szakaszaiban történik az anyagcsere és zajlanak különféle helyreállító folyamatok.
Ha nem alszunk eleget ahhoz, hogy a szervezetünk megfiatalodjon, akkor azon vesszük észre magunkat, hogy a legkisebb dolgok is irritálnak, és hajlamosak vagyunk túl sokat enni.
A túlzott éhség nem más, mint a testünk kiáltása az energiáért, amelyet az elegendő éjszakai alvásnak kellett volna biztosítania.
Dávid azt mondta: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg,
Dávid azt mondta: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg,
Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9).
Nehéz aludni, ha sürgős elintéznivalók nyomasztanak.
Tehát ha békében akarsz lefeküdni és elaludni, add át aggodalmaidat Istennek, és bízz benne, hogy ő elrendezi a dolgokat.
Ha nem tudod elengedni a dolgokat, próbáld így: szerezz be egy kis fedeles dobozt, írd le, mi zavar, tedd a dobozba, és tedd rá a fedelet, a dobozt pedig tedd a szekrény felső polcára!
Ezzel az egyszerű hitbeli cselekedettel azt mondod: „Uram, ezt az egészet neked adom.
Tudom, hogy amikor holnap felébredek, te erőt és bölcsességet adsz ahhoz, hogy megbirkózzak vele.” Próbáld ki, működik!
Az Úr mindig kész megbocsátani, ha őszinte bűnbánatra jutsz!
