Megbocsátani valakinek, aki mélyen megbántott, a legnehezebb dolgok egyike, amire valaha kérhetnek. Tudod, hogy meg kell bocsátanod, hogy olyan a harag táplálása, akár egy csecsemőé – hogy amit táplálsz, az egyre csak nőni fog –, ám ettől még nem lesz könnyebb a dolog.
Próbáld ezt megérteni: a megbocsátás nem érzés, hanem döntés. Ha arra vársz, hogy úgy érezd, meg akarsz bocsátani, könnyen benne ragadhatsz a neheztelés kínzó csapdájában. Amikor Péter megkérdezte Jézust, hogy hányszor kellene megbocsátania annak, aki ártott neki, Jézus azt felelte, hogy akár „hetvenszer hétszer is” (Máté 18:22).
Más szóval: addig és annyiszor bocsáss meg, amíg csak túl nem tetted magad rajta!
Jegyezz meg azonban négy dolgot:
- A megbocsátás nem azt jelenti, hogy helyre kell állítanod a kapcsolatot azzal, aki megbántott, különösen akkor nem, ha nem akar megtérni, és nem hajlandó változtatni a viselkedésén.
- Azt sem jelenti, hogy legyintened kell arra, amit tett, vagy hogy egyet kell értened vele.
- Nem őt mented fel a megbocsátással, hanem saját magadat a teher alól, s így folytathatod az életed.
- Nem azt jelenti, hogy többé nem fog eszedbe jutni, hanem hogy lesz erőd másként gondolkodni róla: irgalmasan inkább, mint sem neheztelőn.
És még egy gondolat: ne hagyd, hogy a Sátán elhitesse veled, hogy nem is bocsátottál meg, csak mert emlékszel a történtekre! A megbocsátás képessége tanult viselkedés.
Minél többet gyakorlod, annál jobb leszel benne.
Csak keresd a módját, hogy miként tanúsíthatnál megértést és némi együttérzést a másik iránt!
