Hozzánk hasonlóan néha Jézus is elfáradt (ld. János 4:6).
A munka azonban soha nem merítette ki. Engedte, hogy Isten vezesse, de soha nem hagyta, hogy bárki is hajszolja.
Tudta, hogy mit kell tennie, hogy mennyi időt szükséges erre fordítani, és kiválasztott egy csapatot ennek megvalósítására.
Közülük hárman – Péter, János és Jakab – voltak a belső kör. Nem arról van szó, hogy kivételezett volna velük, csak felismerte azoknak az embereknek a különleges ajándékait, akikkel együtt dolgozott, és azt, amire szüksége volt mindegyiküktől a munka elvégzéséhez.
Valamilyen nagy dolog eléréséhez fontos lépés, hogy tudjuk, milyen emberekre lesz szükségünk.
Valamilyen nagy dolog eléréséhez fontos lépés, hogy tudjuk, milyen emberekre lesz szükségünk.
Más szóval, tudnod kell, kinek kell benne lennie a csapatodban.
Jézus három és fél évet töltött tanítványai képzésével, mielőtt felelősséget bízott volna rájuk. Félt attól, hogy hibákat követnek el, túlszárnyalják, vagy rossz színben tüntetik fel? Nem.
Azt mondta nekik: „Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek” (János 14:12).
Jézus csapatjátékos volt, aki mások bevonásával intézte a dolgokat.
Ám még ha lebontasz is egy feladatot, stratégiailag megtervezed, és remek embereket toborzol, akkor is szükséged van még egy összetevőre a sikerhez: csapatmunkára!
A csapatmunka az a ragasztó, amely összehozza az embereket – és egyben is tartja őket.
Ma több mint egymilliárd keresztyén él a világon.
Mindez kétezer évvel ezelőtt kezdődött egyetlen személlyel, akinek látomása volt, egy személlyel, aki kiválasztott és kiképzett egy csapatot, hogy megvalósítsa ezt a látomást.
Bölcsen teszed, ha tanulmányozod az ő munkamorálját.
