Ha rossz a viszonyunk önmagunkkal, akkor munkát, ételeket, kapcsolatokat, pénzt vagy hangulatmódosító szereket használva falat építünk magunk köré, nehogy az emberek túl közel kerüljenek hozzánk.
Tartós kapcsolatokat viszont csak úgy lehet építeni, ha abbahagyjuk a rejtőzködést, és nyitottak leszünk mások felé.
Egy másik bujkálási taktika az, ha másokra összpontosítunk azt kérdezve:
„Hogy lehet, hogy ő új házat tudott venni, én pedig nem?”
Vagy: „Miért ő kapta meg ezt az állást, és nem én?”
Az ilyen gondolkodás csak szerencsétlenné tesz.
Ennél is rosszabb, ha nem az emberek, hanem Isten előtt színlelünk.
Amikor Isten megkérdezte Ádámtól, hogy hol van, már tudta a választ.
Miért tette fel mégis a kérdést? Mert azt akarta, hogy Ádám belássa, hol van, és mivé vált.
Eric Hoffer szerint: „Akkor hazudunk a leghangosabban, amikor magunknak hazudunk.”
Amíg nem nézel szembe az igazsággal magadról, nehéz lesz beszélned Istennel.
Magányosnak és elidegenedettnek fogod érezni magad.
Nem mersz az emberek szemébe nézni, mert attól tartasz, meglátják az „igazi énedet”.
Itt az ideje, hogy előbújj a rejtekhelyedről, térdre ereszkedj, és azt mondd: „Atyám, tudom, hogy szeretsz.
Semmi sem változtathat ezen, semmi sem foszthat meg ennek örömétől, kivéve a saját kételyeimet és azt, ha nem hiszem el.
Te szerettél, mielőtt megszülettem, te formáltál terved szerint, megváltottál, különleges célt adtál nekem a világban, és nap mint nap azon dolgozol, hogy olyan emberré alakíts, aki tetszésedre van” (ld. Filippi 2:13)
A jó hír az, hogy többé nem kell bujkálnod!
Az ilyen gondolkodás csak szerencsétlenné tesz.
Ennél is rosszabb, ha nem az emberek, hanem Isten előtt színlelünk.
Amikor Isten megkérdezte Ádámtól, hogy hol van, már tudta a választ.
Miért tette fel mégis a kérdést? Mert azt akarta, hogy Ádám belássa, hol van, és mivé vált.
Eric Hoffer szerint: „Akkor hazudunk a leghangosabban, amikor magunknak hazudunk.”
Amíg nem nézel szembe az igazsággal magadról, nehéz lesz beszélned Istennel.
Magányosnak és elidegenedettnek fogod érezni magad.
Nem mersz az emberek szemébe nézni, mert attól tartasz, meglátják az „igazi énedet”.
Itt az ideje, hogy előbújj a rejtekhelyedről, térdre ereszkedj, és azt mondd: „Atyám, tudom, hogy szeretsz.
Semmi sem változtathat ezen, semmi sem foszthat meg ennek örömétől, kivéve a saját kételyeimet és azt, ha nem hiszem el.
Te szerettél, mielőtt megszülettem, te formáltál terved szerint, megváltottál, különleges célt adtál nekem a világban, és nap mint nap azon dolgozol, hogy olyan emberré alakíts, aki tetszésedre van” (ld. Filippi 2:13)
A jó hír az, hogy többé nem kell bujkálnod!
