„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” (Zsoltárok 90:1)
Egy nehéz nap végén jólesik hazatérni otthonunkba, az ismerős környezetbe, ahol lerúghatjuk a cipőnket, szaladgálhatunk egy szál köntösben, és nem kell aggódnunk amiatt, hogy ki mit gondol.
Isten jelenléte – senki ne értse ezt tiszteletlenségnek – ugyanilyen otthonos, kényelmes lehet számunkra. Idővel megtanulhatod, hogy itt keress erőt, védelmet és útmutatást. Isten azt akarja, hogy otthon érezd magad jelenlétében, és mindig tudatában légy közelségének. Istenről általában isteni személyként beszélünk, és nem gondolunk rá úgy, mint egy lakóhelyre, de Isten azt akarja, hogy úgy tekintsünk rá, hogy „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28).
Amikor Isten a pusztán át vezette Izráel népét, nem csupán megmutatkozott naponta egyszer, hogy aztán eltűnjön. Nem, a tűzoszlop egész éjszaka ott volt velük, és a felhőoszlop egész nap ott volt velük.
Isten soha nem hagy el minket. Jézus megígérte: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20).
A zsoltáros így fogalmazott: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben” (Zsoltárok 27:4).
„Szép – mondod – én is szeretnék Isten házában lakni, de itt ragadtam a való világban.”
Nem, éppen ellenkezőleg: csupán elhatározás kérdése, hogy Atyád jelenlétében lehess.
Nem a lakcímeden kell változtatnod – csak a felfogásodon!
2018. július 17., kedd
A gátló tényező
„Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom.”
(Zsoltárok 119:59)
A siker elérésének egyik kulcsa a megfelelő hozzáállás. De ahhoz, hogy javítani tudj hozzáállásodon, először fel kell mérned, hol tartasz most. Ehhez idő kell, és attól függően, hogy mennyire ismered magadat, talán nehéz is lehet.
(Zsoltárok 119:59)
A siker elérésének egyik kulcsa a megfelelő hozzáállás. De ahhoz, hogy javítani tudj hozzáállásodon, először fel kell mérned, hol tartasz most. Ehhez idő kell, és attól függően, hogy mennyire ismered magadat, talán nehéz is lehet.
A titok nyitja, hogy tárgyilagosan tekints magadra, és el tudd különíteni személyedet a hozzáállásodtól.
Nem az a cél, hogy kárhoztasd magad, hanem az, hogy világosan lásd önmagadat, és így pozitív változást érj el gondolkodásodban.
A favágók a kivágott szálfákat le szokták úsztatni a folyón, de előfordul, hogy a rönkök feltorlódnak. Ilyenkor a favágók felmásznak egy magas fára, ahonnan belátják a folyót, és megállapíthatják, hogy melyik fa gátolja a többi mozgását. Ha azt az egyet eltávolítják az útból, a többit már elvégzi a folyó. Egy tapasztalatlan ember órákat, napokat, esetleg heteket is tölthet a szálfákkal való küszködéssel eredménytelenül.
A lényeg, hogy nem feltétlenül kell mindent megváltoztatnod gondolkodásmódodban – csak azt a néhány dolgot, ami akadályozza, hogy egészséges hozzáállásod legyen.
Ha ezeket eltávolítod, az életed elkezd a jó irányba folyni.
Van néhány kérdés, ami segíthet felfedezni, mi az a gátló tényező, ami visszatart. Hogy érzed magad a bőrödben? Mikor érzed a legnegatívabbnak a hozzáállásodat? Mi okozza a legnagyobb problémát a másokkal való kapcsolatodban? Bizonytalanság? Neheztelés? Kisebbrendűségi érzés?
Milyen negatív gondolatok uralják gyakran gondolataidat?
Ezek fontos kérdések, mert az ember azzá lesz, amit gondol magában.
Ha változtatni akarsz az életeden, kérd Istent, hogy segítsen felismerni, mi van rád rossz hatással.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

