Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, egész életen át folytatnod kell a tanulást.
A tanuláshoz pedig alázatra van szükség; ez olyan tulajdonság, melyről néha azt gondoljuk, nekünk nem kell gyakorolnunk. Úgy gondoljuk, hogy a behódolás azok dolga, akiket vezetni kell.
Ez különösen is igaz fiatal éveinkre, amikor biztosak vagyunk abban, hogy mindent tudunk, és meg is ragadunk minden lehetőséget ennek bizonyítására.
Ahhoz, hogy tanácsot kérjünk valakitől, alázatos szívre van szükség.
Az igazság az, hogy ha nem vagy tanítható, akkor a jövőd már eldőlt!
Minél inkább úgy gondolod, hogy tudod, annál kevésbé valószínű, hogy alárendeled magad olyan embereknek, akik valóban tudják, és segíthetnek neked.
Ez különösen igaz, ha rátermettebbnek, szenvedélyesebbnek és tehetségesebbnek tartod magad a környezetednél.
A bölcsek mindig tanácsot kérnek. Ha bölcs vagy, tudomásul veszed a korlátaidat; csak egy bolond hiszi, hogy nincsenek határai.
A bölcsek mindig tanácsot kérnek. Ha bölcs vagy, tudomásul veszed a korlátaidat; csak egy bolond hiszi, hogy nincsenek határai.
Csak a naivak ostobák annyira, hogy azt feltételezzék, jó tanácsok nélkül is tudnak jól dönteni.
Nem tudnak. Íme három ige a Példabeszédek könyvéből, amelyeket ma végig kell gondolnod:
„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15 NIV). „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.” (Példabeszédek 15:22)
„Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!” (Példabeszédek 19:20)
A tanácsadót nemcsak az teszi értékessé számodra, amit tud, hanem az, amit lát.
Ő észre tudja venni azt is, amire neked nincs rálátásod. Miért akarnál ilyen segítség nélkül élni?
