Csendesség💓 (2)

https://www.youtube.com/watch?v=Dp8NXVSP7oQ

„💓Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel…” 

(Zsidók 4:15 SZIT)

A Sátán meg akarja akadályozni, hogy csendességet tartsunk. 

Egyik legjobb stratégiája, hogy bűneinkre és hiányosságainkra emlékeztet minket. Ne higgy neki, mert hazudik!

Az Ószövetségben a főpap azért ment be a szentek szentjébe, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Amikor kijött, ujjongtak az emberek, mert tudták, hogy teljes elfogadásra találtak Isten előtt. 

Ezt szem előtt tartva olvasd el a következő igét: „[Jézus] nem olyan…, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk” (15–16. v. SZIT).

A Sátán másik taktikája, amivel távol tarthat az elcsendesedéstől, hogy azt állítja, a történelem legnagyobb szentjei mindennap órákon át imádkoztak és tanulmányozták a Szentírást. 

Ez igaz, és egy napon talán te is olyan leszel, mint ők. S hogy mit tégy addig? Ha kicsiben is, de kezdd el!

Greg Laurie lelkész a fizikai éhséget a lelki éhség ellentéteként látja:

 „Amikor megéhezik a tested, eszel és jóllaksz. A lelki éhség esetében azonban evés közben jön meg az étvágy!” Ha tehát nem tartasz csendességet, éhséget kell érezned, nem pedig bűntudatot. 

Amikor „megízleled és látod, hogy jó az Úr” (ld. Zsoltárok 34:9 SZIT), egyre több időt akarsz majd Jézussal tölteni. Ez pedig azért különösen nagyszerű, mert ő is vágyik a társaságodra.

Evés közben jön meg az étvágy – szokták mondani. Így van ez a lelki éhség esetében is.

Csendesség💓(1)

https://www.youtube.com/watch?v=Vf-q0Mb7N54

„💓Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.” (Zsoltárok 119:114)

Mi gátol abban, hogy rendszeresen csendességet tarts? Talán az, hogy kötelességnek érzed, mintha csak egy újabb tétel lenne a teendőid végtelen listáján. 

Ezért ezt gondolod: „Talán majd később, amikor nem lesz szüntelen rohanás az életem.” 

Meg kell szabadulnunk azoktól a mítoszoktól és lehetetlen elvárásoktól, amelyekkel az ellenség próbál megakadályozni abban, hogy megtapasztaljuk, mekkora öröm ismerni Jézust és ismertnek lenni előtte.

Dávid ezt írta: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. 

Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 

Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak… Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: 

Színed elé járulok, Uram!” (Zsoltárok 27:4–8).

Amikor Dávid leírta ezeket a szavakat, nem volt még semmiféle temploma vagy háza az Úrnak. 

Akkor hát mire gondolhatott? Arra, hogy imádságban találkozhatsz Istennel; hogy bárhol és bármikor keresheted az Urat, gyönyörködhetsz benne, elmélkedhetsz róla, és beszélgethetsz vele.

A „rejtekhely” kifejezéssel arra utal, hogy bármikor visszavonulhatsz az emberek, a nyomasztó terhek, a problémák elől, és új erőt kapatsz az Úrtól, miközben a szíved és elméd közösségben van vele. 

Ez pedig bárhol és bármikor megtörténhet.

Elcsendesedni Isten előtt nem kötelesség vagy feladat, hanem egy csodálatos lehetőség. Ő mindennap vár rád.