„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!” (Ézsaiás 41:10)
Két dologtól félünk legjobban: a kudarctól és a kritikától. Pedig ez a kettő mindig jelen lesz életünkben. Leküzdhetjük félelmeinket, de újra felbukkannak, valahányszor új kihívással nézünk szembe. A félelmet úgy tudjuk legyőzni, ha ahelyett, hogy menekülnénk előle, elfogadjuk az élet velejárójának. Ha visszatekintünk mindarra, amivel már megbirkóztunk, rájövünk, hogy a kudarc legtöbbször nem okozott tartós veszteséget – sőt, csak erősödtünk általa. Ha ma aggódsz vagy szorongsz valami miatt, Isten azt mondja neked: „Ne félj, mert én veled vagyok!”
Két dologtól félünk legjobban: a kudarctól és a kritikától. Pedig ez a kettő mindig jelen lesz életünkben. Leküzdhetjük félelmeinket, de újra felbukkannak, valahányszor új kihívással nézünk szembe. A félelmet úgy tudjuk legyőzni, ha ahelyett, hogy menekülnénk előle, elfogadjuk az élet velejárójának. Ha visszatekintünk mindarra, amivel már megbirkóztunk, rájövünk, hogy a kudarc legtöbbször nem okozott tartós veszteséget – sőt, csak erősödtünk általa. Ha ma aggódsz vagy szorongsz valami miatt, Isten azt mondja neked: „Ne félj, mert én veled vagyok!”
Bízz hát benne, és lépj ki a komfortzónádból!
Egy ismeretlen szerző így fogalmazta ezt meg: „Régen volt egy komfortzónám, ahol tudtam, nem vallhatok kudarcot; körülbástyáztam magam csendes elfoglaltságaimmal, de ezek a falak a komfortzónámat inkább börtönné tették. Vágytam arra, hogy megtegyek olyan dolgokat, amiket soha azelőtt, mégis megmaradtam a komfortzónám falain belül, és fel-alá járkáltam ugyanabban a szobában. Azt mondtam, nem számít, hogy nem teszek meg sok mindent; azt mondtam, nem érdekelnek álmok, célok és ehhez hasonlók. Azt állítottam, hogy nagyon lefoglalnak a magam kis dolgai, de mélyen belül arra vágytam, hogy legyen valami különleges az életemben.
Egy ismeretlen szerző így fogalmazta ezt meg: „Régen volt egy komfortzónám, ahol tudtam, nem vallhatok kudarcot; körülbástyáztam magam csendes elfoglaltságaimmal, de ezek a falak a komfortzónámat inkább börtönné tették. Vágytam arra, hogy megtegyek olyan dolgokat, amiket soha azelőtt, mégis megmaradtam a komfortzónám falain belül, és fel-alá járkáltam ugyanabban a szobában. Azt mondtam, nem számít, hogy nem teszek meg sok mindent; azt mondtam, nem érdekelnek álmok, célok és ehhez hasonlók. Azt állítottam, hogy nagyon lefoglalnak a magam kis dolgai, de mélyen belül arra vágytam, hogy legyen valami különleges az életemben.
Nem hagyhattam, hogy az élet csak úgy elmenjen mellettem, miközben mások nyernek; vettem hát egy nagy levegőt, kiléptem, és engedtem, hogy a változás megkezdődjön. Megtettem az első lépést, és olyan újult erővel, amilyet soha azelőtt nem éreztem, búcsút intettem a komfortzónámnak, aztán becsuktam és bezártam az ajtót. Ha még te is a komfortzónádon belül vagy, és félsz kilépni, ne feledd, hogy egykor a győztesek is tele voltak félelemmel.”
A mai üzenet számodra ez: idén lépj ki a komfortzónádból
Ebben az évben lépj ki a komfortzónádból! (2)
„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük!” (5Mózes 31:6)
Amikor Izráel népe a pusztában nehézségekkel szembesült, bár érthetetlennek tűnik, mégis vissza akartak térni régi életükhöz az egyiptomi rabszolgaságba. Az ismert biztonsága kevésbé volt fenyegető számukra, mint az ismeretlen kihívásai. Ezért az Úr ezt mondta nekik, nem is egyszer, de kétszer: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.” Miért mondta ezt? Mert a félelmet úgy lehet leküzdeni, ha cselekvésbe fogunk! Ha szembenézel a félelmeiddel, uralkodni tudsz rajtuk. Ha vállalod a küzdelmet a problémáiddal, elvesztik rajtad a fogást. Ha szembe mersz nézni azokkal a dolgokkal, melyek megrémítenek, azzal ajtót nyitsz a jövőnek. Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Ragadd meg a bikát a szarvánál, és kényszerítsd, hogy irgalomért nyöszörögjön.” A Bibliában szinte kivétel nélkül minden ember, akit Isten nagy dolgokra hívott, alkalmatlannak érezte magát, és ezt ki is mondta. Mit válaszolt nekik Isten? „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10). John Mason írta: „A biztonság iránti vágy útjában áll minden nagy és merész álomnak. A biztonságérzet sok esetben az első lépés a stagnálás felé. A bátorság, amikor az ember mer nagyokat álmodni, az első, második és harmadik legfontosabb dolog. Ha semmit nem próbálsz meg, ne is számíts semmire.” Tehát bármilyen lehetőséggel találkozol vagy akadállyal szembesülsz ma, vedd számításba Istent! Ha ő melletted áll, akkor az, amivel rendelkezel, mindig nagyobb, mint az, ami hiányzik.
