„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Egy toronyházon dolgozó munkás megcsúszott, és negyven emeletnyit zuhant az állványzatról. Amikor a huszadik emelet előtt zuhant el, egy nő kikiabált az egyik irodából:
„Hogy van?” „Eddig jól!” – kiáltott vissza az ember.
Komolyra fordítva a szót, a lelki növekedés néha tényleg olyan érzés, mintha két lépést tennénk előre, de közben hármat hátra. A lelki növekedés nem könnyű, ezért bátorított Pál, hogy ne csüggedjünk el. Általában nem vesszük észre magunkon, hogy fizikailag öregszünk, amíg nem látunk egy korábbi fényképet, és akkor hirtelen rádöbbenünk. Ugyanez igaz a lelki növekedésre is.
Nehéz lemérni, milyen messzire jutottunk, amíg vissza nem nézünk arra az időre, mielőtt Jézus megváltoztatta volna az életünket.
A Biblia azt mondja, hogy Isten bennünk működő Lelke által formálódunk fokozatosan Krisztushoz hasonlóvá (ld. 2Korinthus 3:18).
A növekedés viszont növekedési fájdalommal jár! Tehát amikor elcsüggedsz, emlékeztesd magad arra, hogy úton vagy lelkileg, hogy problémáid ellenére igenis haladsz, és hogy az ördög próbálja mindig azt eszedbe juttatni, milyen messze vagy még. Ne hallgass rá!
Jézus megmondta róla, hogy mindig hazudik (ld. János 8:44). Ha elcsüggedsz és feladod, a Sátán nyer.
A Biblia azt mondja: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5).
Tanulj meg az érzéseiden túllátva élni, áss le mélyre, ahol Isten Lelke él. Bátorodj fel: talán nem mindig tűnik úgy, de minden nappal egyre érettebb és erősebb vagy Krisztusban. Ezért a feladásra még csak ne is gondolj!
Lelki növekedés (2)
„… amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” (1Korinthus 13:11)
Erős hitű emberek láttán előfordulhat, hogy hozzájuk hasonlítva magadat, úgy érzed, te kevesebbet érsz.
Egy bibliamagyarázó írta: „Csodáltam azokat a hithősöket, akiknek virágos tanúbizonysága úgy betöltötte a termet, mint gőz a zuhanyfülkét. Úgy tűntek, mint akik annyira megváltoztak, olyan biztosak, olyan szilárdak. Azt gondoltam, hogy Isten szeretete érdemeink mértéke szerint szűkre szabott. Ha ma jó voltam, szeret. Ha hibáztam, nem szeret. Micsoda hullámvasút!
Nem fogtam fel, hogy mindennek, ami megszületik, növekednie kell az érettségig.
Azt vártam, hogy egy azonnali, hatalmas, mindent belefoglaló metamorfózis tökéletessé alakít.”
Úgy érzed, valami nincs rendben veled, mert úgy tűnik, sohasem éred fel a mércét?
Ha igen, olvasd el ezt: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.”
Mindannyian lelki gyermekekként kezdjük, aztán lelki serdülők leszünk, majd végül eljutunk a lelkileg érett felnőttkorra. De az egyre érettebbé válás útja sosem ér véget.
A gyors megoldások keresése és az önigazultság csak arra jó, hogy álszent módon megpróbálj jó benyomást kelteni másokban. Ez megakadályoz abban, hogy őszinte légy Isten előtt, és eléri, hogy azt gondold, már előrébb kellene tartanod lelkileg.
Emlékszel arra, amikor kisgyerekként felvetted édesanyád magassarkúját, vagy belebújtál édesapád bakancsába? Bármennyire is szeretted volna, nem volt jó rád, még nem nőttél bele.
Ez nem jelenti azt, hogy valami baj lett volna veled, csak azt jelenti, hogy éppen akkora voltál, amekkorának lenned kellett abban az életkorban
„Isten beszéde… munkálkodik bennetek.” (1Thesszalonika 2:13 NKJV)
Lehet, hogy nem tartasz még ott lelki értelemben, ahol szeretnél lenni, de hála Istennek, úton vagy. Valaha idegen volt számodra Isten kegyelme, de most Isten háznépéhez tartozol (ld. Efezus 2:19).
Pál azt írja: „Isten általunk hirdetett igéjét befogadtátok… és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13 NKJV).
Ha olvasod Isten Igéjét és hiszel benne, az munkálkodni fog benned. Ráadásul sokkal gyorsabban fejlődsz, ha megtanulsz megpihenni, és elkezdesz aszerint élni, amit Isten Igéje mond rólad, nem aszerint, ahogy érzel.
A lelki növekedésre nagymértékben kihat az, milyennek látod magad.
Amíg az önmagadról alkotott kép nincs összhangban azzal, amit Isten mond rólad a Szentírásban, addig elégtelennek és méltatlannak fogod tartani magadat – és ez akadályozni fogja a lelki növekedésedet.
Amikor Isten azt mondta Jeremiásnak, hogy népek prófétájává hívja őt el, Jeremiás azt válaszolta, hogy ő túl fiatal, nem jó szónok, nincs elég tapasztalata stb.
Hogyan reagált erre Isten? „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek… Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jeremiás 1:5–7).
Ne félj tehát az elutasítástól, ha nem teljesítesz tökéletesen. A világ talán így működik, de Isten nem. Ha olyan tökéletes lennél, amilyen szeretnél lenni, akkor nem lenne szükséged Isten kegyelmére. Jákób sántításához hasonlóan Isten néha meghagy dolgokat az életünkben, hogy emlékeztessen arra, mennyire szükségünk van rá.
Tehát örülj annak, ahol most tartasz, és ne hasonlítgasd magad másokhoz! Ők is ugyanezeken a dolgokon mentek át ahhoz, hogy eljussanak oda, ahol most vannak.
🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹
"Uram, nem akarok siettetni semmit. Add, hogy meg tudjam élni a jelen szépségeit!"
