Teljes elmédből szeretni Istent azt jelenti, hogy irányítod és a lehető legtöbbet hozod ki az elmédből. Azt jelenti, hogy logikus, kreatív, ösztönös és megfontolt módon szereted az Urat.
Albert Einstein, a valaha élt legnagyobb elmék egyike, ezt mondta: „Az a fontos, hogy ne szűnjünk meg kérdezni. A kíváncsiságnak megvan a maga létjogosultsága.
Az ember nem tud nem álmélkodni, ha az örökkévalóság, az élet vagy a valóság csodálatos felépítésének rejtelmeiről gondolkodik. Elég, ha csak egy keveset megpróbál felfogni ebből mindennap.
Soha ne veszítsd el a szent kíváncsiságot!” Önmagáról – zsenialitását lekicsinyelve – így vallott:
„Nincs különleges ajándékom, mindössze szenvedélyesen kíváncsi vagyok.”
A Bibliában ez áll: „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsoltárok 24:1).
A Bibliában ez áll: „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsoltárok 24:1).
Ez a gondolat határtalan kíváncsiságot ébreszthet benned.
Az „oktatás” szó latin megfelelője nem azt jelenti, hogy „beletömni”, hanem hogy „kinyerni”.
Az oktatási programok többsége tudást akar a fejekbe tölteni a kíváncsiság felszabadítása helyett.
Hová vezet ez?
Megtudunk dolgokat, de elveszítjük a legfontosabbat: a tanulás szeretetét.
Egy egyetemi kutatás alkalmával a legmagasabb pontszámot elérő végzősökkel egy hónappal később még egyszer megíratták a záróvizsgatesztet. Egytől egyig megbuktak!
Amikor bele próbálod tömni a fejedbe az igazságot, az ritkán jut tovább a rövid távú memóriánál, a lelkedet pedig garantáltan nem éri el.
Sajnos sokszor ez történik a gyülekezetben is. Hogy mi a megoldás?
Ültesd a gyakorlatba Isten Igéjét, valahányszor alkalmad adódik rá!
