A Bibliában ezt olvassuk: „Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki:
Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
Azután kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:61–62)
Mi üdvözít? A jócselekedeteink? Nem, a Krisztusba vetett hitünk!
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef.2:8–9)
,,Most már érted, miért mondta Krisztus Péternek: „könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited” (Lukács 22:32).
Ha hiszel Krisztusban, talpra tudsz állni. Isten kegyelmének nincs elévülési ideje.
Péter nem egyszer, hanem többször is megtagadta Jézust. Talán a te történeted is ilyen.
Ez nem olyan pillanat volt, amire Péter büszke lenne, hanem olyan élmény, amely által megerősödött.
Ha valaki csúnyán kudarcot vall, azt mondjuk: „megégette magát”, és amikor valamit elégetnek,
Ha valaki csúnyán kudarcot vall, azt mondjuk: „megégette magát”, és amikor valamit elégetnek,
abból csak hamu marad.
Mi azonban a helyreállítás Istenét szolgáljuk, aki hamu helyett fejdíszt, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket ad (ld. Ézsaiás 61:3).
Ha láttad volna Pétert, amint esküvel bizonygatja, hogy nem ismeri az Urat, választottad volna őt az egyházad vezetőjének? Isten mégis őt választotta. Az újszövetségi gyülekezet fejévé tette.
Azt szoktuk mondani az embereknek, hogy ne keveredjenek zűrbe és ne vétkezzenek.
Ezek jó tanácsok, hiszen Isten nem akarja, hogy vétkezzünk.
Valójában azonban azt kellene mondanunk:„Ne menj bele a bűnbe, ha előre látod, hogy veszélyes!
Ám ha elesel – mert előbb-utóbb biztosan el fogsz bukni –, fordulj Istenhez, és ő helyreállít!
Ám ha elesel – mert előbb-utóbb biztosan el fogsz bukni –, fordulj Istenhez, és ő helyreállít!
Kudarcodat arra használja, hogy megerősítsen.”
