Soha nem volt olyan emberi faj, amely ne hitt volna valamiféle jövőbeli életben; akár az ősökkel való újraegyesülésként képzelték el, ahogy egyes amerikai őslakosok hiszik, akár a muszlim vallás érzéki örömöket kínáló helyeként gondolnak rá.
Mivel magyarázod ezt?
Jóval azelőtt, hogy bármilyen bizonyítékot gyűjtöttek volna erre a világméretű hitre,
Cicero azt mondta: „Amiben minden nemzet egyetért, azt a természet törvényének kell tekinteni, és ennek ellenállni azt jelenti, hogy ellenállunk Isten hangjának.”
A halála előtti éjszakán Szókratésztől megkérdezte tanítványa, Kritón, hogy milyen módon temessék el. „Amilyen módon akartok – válaszolta Szókratész –, ha ugyan megfoghattok és el nem szököm tőletek.”* Platón Phaidón című párbeszédes művében erőteljes érveket hozott fel a halhatatlanság mellett.
Mások is érveltek mellette, olyan nagy gondolkodók, mint Thomas Carlyle, Thomas Jefferson és a német költő, Heinrich Heine.
Tennyson ezt írta Crossing the Bar [A szirten át] című versében:
Tennyson ezt írta Crossing the Bar [A szirten át] című versében:
„A Tér-Időn, ím túlra indulok, / Ez ár most messzi ránt, / S a Kormányos arca tán felragyog, / Csak jussak a szirten át!”
Byron pedig így írt: „Érzem halhatatlanságomat, amely elsöpör minden fájdalmat, minden könnyet, minden félelmet, és fülemben felzúg, mint a mélység örök mennydörgése ez az igazság: »Örökké élsz!«”
Mindezek a nagy elmék osztoztak a zsoltáros meggyőződésében:
Mindezek a nagy elmék osztoztak a zsoltáros meggyőződésében:
„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.”
Ha belegondolunk, ami itt „jó éjszakát”, az odaát a „jó reggelt”.
* Devecseri Gábor fordítása -
* Devecseri Gábor fordítása -
