2024. november 13., szerda

🌟Élj egyedül is teljes életet sorozat❣️

 1. NAP: Van gyógyszer a magányosságra?

„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18)

Egy nagy sajtóügynökség rovatvezetője írta: „Magányos vagyok, és ez elszomorít.
Miért nincsenek barátaim? Úgy tűnik, mintha minden nő barátságkvótája betelt volna, és nem fogadnának több jelentkezőt. Könnyű munkával kitölteni a napot, de nem elegendő.”
Ne gondold, hogy ez csak a nőknek okoz gondot, a férfiak 90%-a vallja, hogy nincs egyetlen közeli barátja sem!
Teréz anya azt mondta, hogy „a modern világ leprája a magányosság, és az emberek nem akarják, 
hogy mások megtudják róluk, hogy leprások”.
Mózes első könyvében olvashatjuk: „és látta Isten, hogy ez jó.”
Ez visszatérő motívum egészen Ádám megteremtéséig.
Akkor Isten azt mondta: „nem jó az embernek egyedül lenni.”
Gondolj bele: bár még a bűnbeesés előtt vagyunk, és Ádám zavartalan közösséget élvez Teremtőjével, Isten mégis úgy véli, hogy nem jó neki emberi társ nélkül.
Mindannyiunkban van egy űr, amit csak Isten tud betölteni.
Viszont a Biblia azt mondja: „tagjai vagyunk egymásnak” (Efezus 4:25), tehát van egy ember formájú űr is, amit Isten nem fog betölteni.
De más dolog sem tudja – se munka, se nagy ház, se új autó, se pénz. 
Isten kapcsolatra teremtett bennünket, ezért mondja: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4).
Vagyis a magányosságra a megoldást abban találod, ha kapcsolatot keresel másokkal; ha felfedezed, mik a betöltetlen szükségeik, és igyekszel betölteni azokat.
Egy kommunikációs cég szlogenje szerint: „Nyújtsd ki a kezed, és érints meg valakit!” 
Rajta, próbáld ki – örülni fogsz, hogy megtetted!

Imádkozz így:
Úr Jézus, kétségbeesetten szükségem van rád!
Amiben vagyok, azt emberi bölcsesség nem tudja megmagyarázni, és emberi erő nem tudja helyrehozni.
Csak egyetlen kiút van – és az te vagy! 
Köszönöm, hogy mérhetetlenül értékes, drága és becses vagyok a te szemedben, és szeretsz engem. Kérlek, mutasd meg nekem, merre induljak, mert rajtad kívül senki más nem tud átvinni engem ezen. Ámen!


**************************
2.NAP:  Hogyan zárod az ajtót?

„Mindennek rendelt ideje van…” (Prédikátor 3:1 Károli)

Az életben előfordul, hogy kapcsolatok véget érnek. Az, hogy hogyan kezeled az ilyen pillanatokat, hatást gyakorol a jövődre, sőt formálja azt. Nem léphetsz be jól életed új időszakába, ha nem megfelelően lépsz ki az előzőből. Próbáld az ajtót kegyelemmel becsukni – lehet, hogy egy napon vissza kell menned rajta.
Megbocsátással zárd be! A neheztelés megmérgezi a hozzáállásodat, az emlékeidet, és felemészt belülről. Hagyd az ítéletet Istenre; ő mindkét felet ismeri. Úgy zárd be az ajtót, hogy a magad részéről az ígéreteidet teljesítetted!

Jeftének hatalmas személyes áldozatba került, amikor ezt mondta: „…magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza” (Bírák 11:35). 
Most a jellemed a tét; bármi is legyen az ára, állnod kell a szavadat, mert Isten hallotta, amikor adtad!
Bátran csukd be az ajtót! Nem könnyű szembenézni a holnappal, amikor egyedül érzed magad, de ne feledd, nem vagy egyedül! Jézus azt mondta: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20).

Isten időzítése szerint zárd be az ajtót! Gyászold meg veszteségeidet, de ne ragadj a múltban! 
Saul jelképezte a múltat, Dávid a jövőt. Amikor Isten elvetette Sault, mert vétkezett, Isten ezt mondta Sámuel prófétának: „Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt” (1Sámuel 16:1). Minden vég új kezdetet hoz. 
A múltat el kell fogadni, és tanulni kell belőle, de amikor Isten bezárja az ajtót, itt az ideje továbblépni a jövőbe, amelyet ő készített neked.


3 NAP: Egyedülállóként élni

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”
(Zsidók 13:5)

Colleen Alden írja: „Egyedülálló vagyok… Nincs olyan társam, akire oly fájdalmasan vágyom. 
Ez az érzés arra sarkall, hogy Istent keressem. Miért vagyok egyedülálló, amikor arra vágyom, hogy szeressek és szeressenek? Bár értelmetlen dolog korlátozott értelmünkkel bírálni Isten terveit, sokat segít, ha bepillanthatunk abba, mit teremt meg bennem ezáltal.

Bátorságot. Ha esténként van kihez hazamenni, aki hisz bennünk, az sokat könnyíthet az élet rémisztő dolgaival való szembenézésben… Az egyedüllét viszont rákényszerít, hogy Istenre támaszkodjak ahhoz, hogy a bizonytalan jövővel bátran szembe tudjak nézni. A Zsoltárok 27:1 azt mondja: »Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?« Isten a védelmezőm, a gondviselőm, a Megváltóm – akkor is, ha van férjem, akkor is, ha nincs.

Hitet. Pál azt mondja: »Elégedjetek meg jelen körülményeitekkel… 
Isten nem hagy titeket segítség nélkül« (Zsidók 13:5 AMP). 
Elhiszem-e, hogy ő tudja, mi a legjobb számomra, akkor is, ha valami nagyon fáj, vagy ha nem értem? 
Amikor olyan magányosságot érzünk, amiről úgy gondoljuk, hogy ez már több, mint amennyit el tudunk viselni… kiáltsunk Jézushoz! Ő »közel van a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti« (Zsoltárok 34:19). Ő tudja, milyen érzés vágyni valamire… ő évszázadok óta vágyakozik arra, hogy viszontszeressék.

Hitelességet. Néha előfordul, hogy egy férfi felkelti az érdeklődésemet… Ilyenkor furcsa dolog történik. Minél jobban érdekel, annál inkább valaki mássá változom… 
Előjön a régi félelem: Elég szép vagyok? Elég csinos vagyok? Elég vonzó vagyok? 
Nem vagyok-e túl zárkózott? Isten teremtett annak, aki vagyok, és az egyedüllét évei lehetővé tették, hogy megismerjem, ki is ez a nő. Inkább vagyok egyedülálló, mint olyan valakivel legyek, aki elvárná, hogy önmagam helyett valaki mássá váljak.”

Imádkozz így:
Hálát adok, Istenem, mert tudom, hogy ha szükségem lett volna erre a társra, akkor nem engedted volna, hogy ebbe a helyzetbe kerüljek. Most elengedek mindent, amihez eddig ragaszkodtam. 
Küldj az életembe bárkit, akit akarsz, és vegyél el bárkit, akit akarsz! 
Dicsérlek, ha megérkezik, és dicsérlek, amikor elmegy, mert a te szándékod a legjobb számomra, és a te akaratod éltet engem. Uram, egyedül rád számítok, nincs tartalék tervem. 
Köszönöm, hogy mindenkor velem vagy! Ámen!


4.NAP:  Rongybabák

„Minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.”
(Ézsaiás 64:5)

Amikor Ruth kicsi volt, nagyon nagy szeretettel ragaszkodott egy elnyűtt és rongyos játék babához, akit Suzynak hívott. Suzy már túlélt egy árvizet, elvesztette az egyik karját, és egészen lekonyult a feje az egyik irányba, de Ruth nem foglalkozott ezzel, mert úgy szerette Suzyt, hogy már nem számított neki az állapota. Isten pontosan ilyen feltétel nélküli szeretettel szeret téged is.

A világ tele van ilyen Suzy-féle emberekkel: elváltakkal, megbántottakkal, elhagyottakkal, szenvedélyek által meggyötörtekkel, megsebzettekkel – megviselt rongybabákkal, akiken a bűn otthagyta nyomait. Lehet, hogy te is egy voltál közülük. Vagy talán még mindig az vagy. 
Ézsaiás lényegében azt mondja: „Hogyan tudnának megmenekülni olyan emberek, mint mi? 
Hiszen minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.” 
A válasz: Isten a helyreállító műtétek specialistája. Ezért volt a kereszt! 
Ott Jézus a legmesszebbmenőkig bebizonyította, hogy szeret minket. 
Amint ez a szeretet kapcsolatba kerül a rongyos emberiséggel, értéket teremt, és felbecsülhetetlen kinccsé formál át minden egyes embert.

Nézd csak: „Nehéz lenne olyan embert találni, aki hajlandó lenne meghalni, hogy valaki mást megmentsen… 
Egy jó emberért talán mégis vállalná a halált valaki, Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk”
 (Róma 5:7–8 EFO). 

Isten nem azért alkotott téged, mert éppen unatkozott és kénytelen volt csinálni valamit. 
Ő szeretetből teremtett meg! 
C. S. Lewis mondja: „Isten, akinek semmire sincs szüksége, szeretetéből azért hívott létezésre számára hasznot egyáltalán nem hajtó teremtményeket, hogy szeresse és tökéletesítse őket.” Lenyűgöző!

A bűn annyira elrontott minket, hogy emberileg szólva a legészszerűbb az lett volna, ha Isten lemond rólunk, és újrakezdi az egészet. Ám bizonyos okok miatt, amelyeket sosem fogunk megérteni, Isten szeretete rácsatlakozott a világra a Golgotán, és nem hagyott minket még jobban eltávolodni. Bebizonyította, hogy mérhetetlenül értékesek vagyunk a szemében.


*************************

5. NAP: Árva madár

„Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!” (Zsoltárok 84:4)

Fészkedet szétszaggatta a vihar? Elvesztetted a párodat? Jézus tudja, milyen érzés. 

Őt sem értették meg tanítványai. Azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb köztük. 
Élete legnehezebb pillanataiban nem tudtak vele imádkozni. 
A kereszten így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46).

Ma hazajöhetsz Istenhez! Megépítheted fészkedet, és felnevelheted családodat, menedékre találva az ő védelme alatt. Nála biztonságban érezheted magad. Megszabadít az elutasítástól és magánytól való félelemtől. Isten elől nem lehet elrejtőzni, de el lehet rejtőzni benne. 
Ha hódolattal meghajolsz előtte, ő fel fog emelni, és megadja, hogy újra értékesnek érezd magad.

A magányosság megsemmisítően tud hatni az önértékelésre. 
A fiatalok azon gondolkoznak, vajon megtalálják-e valaha a megfelelő társat, akivel összeházasodhatnak. Az idős emberek attól félnek, hogy nem lesz mellettük senki, amikor befejezik életüket. Isten, aki tudta, hogy Ádám nem teljes egyedül, nemcsak megteremtette neki Évát, de oda is vitte hozzá, és be is mutatta őket egymásnak. Ő érted is meg tudja tenni ugyanezt. 
Ha megözvegyültél, elváltál vagy soha nem is házasodtál meg, és szeretnél társat találni, ne aggódj! Isten azt mondja: „Tudom, hol laksz…” (Jelenések 2:13 NKJV). Isten tudja a nevedet, lakcímedet, minden apró részletet rólad. Sőt mi több: törődik is veled! 
Még egy gondolat: néha a magányosság nem a vonzalom, hanem az irány hiánya; nem az emberek hiányoznak az életből, hanem a cél. Kezdj el te mások felé fordulni! 
Keress egy olyan szükséget, amit senki nem tölt be, add bele magadat, és figyeld, hogyan alakulnak a dolgok a te javadra!

Krisztus földi életének idején nem árultak hamburgert, de pálcára tűzött sült veréb kapható volt. 
Egy rézpénzért kettőt is lehetett venni belőle. 
Két rézpénzért viszont már öt verebet adtak, az ötödiket ráadásnak. 
Egyetlen veréb ennyire értéktelen volt. Úgy érzed, ha nem lennél, senkinek sem hiányoznál, mintha az életed semmit sem jelentene? Meglepődnél, ha tudnád, hogy milyen sok ember, még híresek vagy magas beosztásban lévők is küzdenek kisebbrendűségi érzéssel, és elégtelennek, alkalmatlannak érzik magukat.

Amikor értéktelennek érzed magad, arra a következtetésre jutsz, hogy nyilván mások is annak tartanak, ezért félve közeledsz hozzájuk, vagy éppen támadóan, esetleg sértődötten. Mi a megoldás? 
Ne feledd, hogy Isten szemében értékes vagy! Az ő szeretete nem utasít el, nála teljes elfogadás vár.
Így jó összeköttetésed van. Magas helyen van barátod. 
Jézus azt mondta: „Titeket… barátaimnak mondalak…” (János 15:15).

Isten tud róla, ha lezuhansz, és ő újra fel akar emelni. Lehet, hogy magasan szálltál, aztán hibáztál valamiben. Talán egy titkos küzdelem tett kárt benned, valami, amiről senkinek sem tudtál beszélni. Vagy valaki, akit szerettél, elárulta a bizalmadat. Most félsz újrakezdeni, félsz, hogy nem tudsz felülemelkedni a múltadon, hogy beteljesítsd rendeltetésedet. 
Nem számít, hányszor buktál el, Isten továbbra is szeret. Támadás ért az életed egy bizonyos területén, és ez a dolog mostanra az újra ismétlődő kudarcok területévé vált? 
Megkérdezted már magadtól, miről is szól valójában ez a harc? 
Figyelj csak: a küzdelem nem a múltadért, a jövődért folyik! 
Ezért vagy célpont. Isten, aki Jónásnak és Péternek második esélyt adott, téged is fel fog emelni a porból, és újjáformálja életedet valami gyönyörűségessé. Isten látta, amikor lezuhantál, ezért nincs értelme megpróbálni elbújni előle. Isten keres téged, mint ahogy a pásztor is elment megkeresni az eltévedt bárányt. Nem azért keres, hogy elítéljen, hanem hogy helyreállítson.