„Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.”(Zsidók 13:3)
A Biblia azt mondja: „a testvéri szeretet maradjon meg közöttetek” (Zsidók 13:1).
Aztán részletezi is: „ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” 2007. április 18-án három keresztyént megöltek Törökországban a hitük miatt. Egyikük, Necati Aydin volt, egy harmincöt éves lelkész, aki egy Bibliákat forgalmazó keresztyén könyvkiadónál dolgozott Malatya városában.
Max Lucado így írja le a történetét: „Mire Necati az irodába ért, két munkatársa már látogatókat fogadott: öt fiatalembert, akik a keresztyén hit iránt érdeklődtek. De az érdeklődők nemcsak kérdéseket hoztak, hanem fegyvereket, konyhakéseket, köteleket és törölközőket is. A támadók fegyvereikkel hadonászva azt mondták Necatinak, hogy imádkozza el az iszlám hitre térők imádságát: »nincs Isten Allahon kívül, és Mohamed az ő prófétája.« Amikor Necati erre nem volt hajlandó, megkezdődött a kínzás. A merénylők gyötrelmes órákon keresztül vallatták és vagdosták a megkötözött keresztyéneket. Végül, amikor a rendőrség már az ajtón dörömbölt, elvágták áldozataik torkát. Az utolsó szó, ami az irodából kihallatszott, egy megingathatatlan keresztyén kiáltása volt: »Messiás! Messiás!«
Az ilyen történetek hallatán elakad a szavunk. Ehhez képest a reggeli forgalmi dugó említésre sem méltó. Az ilyen történetek felteszik nekünk a kérdést: »Én meghoznám-e ezt az áldozatot? Kiáltanám-e, hogy Messiás, Messiás? Odaadnám-e az életemet?«”
Amikor haszontalan, világias dolgok miatt panaszkodunk, gondolkodjunk el! A Biblia azt mondja, hogy úgy kell imádkoznunk keresztyén testvéreinkért, akik szerte a világon üldöztetést szenvednek, mintha mi magunk is velük szenvednénk.
