A Biblia azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Max Lucado ezt a következő esethez hasonlítja:
„Tegyük fel, egy ember meglátja, hogy egy gyermeket bandatagok vernek.
Odarohan a csőcselék közé, megmenti a fiút, és kórházba viszi.
A gyerek gondos ápolásban részesül és meggyógyul.
A férfi állja a kezelés költségét. Megtudja, hogy a gyermek árva, örökbe fogadja őt, és a nevére veszi. Aztán egy este, hónapokkal később, az apa meghallja, hogy a fiú arcát a párnájába temetve zokog. Odamegy hozzá, és megkérdezi, miért sír.
A fiú azt mondja: »Aggódom, apa… a holnap miatt. Honnan szerzek ételt?
Hogyan fogok ruhákat vásárolni, hogy ne fázzak? És hol fogok aludni?«
Az apát ez joggal felháborítja. »Nem mutattam meg neked eléggé? Nem érted?
Az életemet kockáztattam, hogy megmentselek.
Pénzt adtam, hogy ápoljanak. Az én nevemet viseled. Fiamnak szólítalak.
Ha mindezt megtettem, ne gondoskodnék a szükségeidről?«
Most őszintén! Azért mentett meg Isten, hogy izgulj? Megtanítana-e járni csak azért, hogy végignézze, ahogy elesel? Engedné, hogy keresztre szegezzék a bűneidért, aztán figyelmen kívül hagyná az imáidat? Ugyan már! Talán csak ugrat minket a Szentírás, amikor azt mondja: »Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon« (Zsoltárok 91:11)?”
Ugye érted már? Ne aggódj tehát többé, és állj biztosan Istennek arra az ígéretére támaszkodva, hogy ő minden szükségessel megajándékoz téged!
Most őszintén! Azért mentett meg Isten, hogy izgulj? Megtanítana-e járni csak azért, hogy végignézze, ahogy elesel? Engedné, hogy keresztre szegezzék a bűneidért, aztán figyelmen kívül hagyná az imáidat? Ugyan már! Talán csak ugrat minket a Szentírás, amikor azt mondja: »Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon« (Zsoltárok 91:11)?”
Ugye érted már? Ne aggódj tehát többé, és állj biztosan Istennek arra az ígéretére támaszkodva, hogy ő minden szükségessel megajándékoz téged!
