A Schindler listája című film egy olyan ember erőfeszítéseiről szól, aki egy kétségbeesett helyzetben a lehető legtöbb jót akarta tenni. Egy lengyelországi lőszergyár igazgatójaként Oskar Schindler úgy döntött, hogy pozícióját zsidó életek megmentésére használja fel.
Azzal, hogy gyárában alkalmazta őket, Schindler sok zsidót megmentett a gázkamrától.
Az alkalmazottak megtartása azonban költséges volt, és apránként személyes vagyonát is arra költötte, hogy vállalkozását felszínen tartsa.
A történet végén a nácik vereséget szenvednek, és kiderül, mit értek Schindler erőfeszítései, amikor a halottakat összeszámolják, az élők pedig visszatántorognak a szabadságba.
Az egyik jelenetben, amikor az ezreket halálba vivő vasúti sínek mellett térdel, Schindler megdöbbentő felismerésre jut: még néhányat megmenthetett volna!
Lesújtja a bánkódás, amikor arra a néhány személyes vagyontárgyra gondol, ami még mindig a tulajdonában van. Bárcsak tudta volna, mikor ér véget a háború, többet tett volna. Most már késő.
Oskar Schindler hős volt. Úgy tudjuk, hogy több zsidót mentett meg a második világháború alatt, mint bárki más. Érdekes módon azonban csak arra tudott gondolni, amit nem tett meg.
Oskar Schindler hős volt. Úgy tudjuk, hogy több zsidót mentett meg a második világháború alatt, mint bárki más. Érdekes módon azonban csak arra tudott gondolni, amit nem tett meg.
Azt kívánta, bárcsak többet tett volna. Schindler történetének hatalmas tanulsága ez: visszatekintve még a jókedvvel adakozók is azt kívánják, bárcsak többet tettek volna.
Vannak olyanok is, akik kevesebbet adtak, mint amennyit adhattak volna, és vannak, akik soha nem adtak semmit. El tudod képzelni, mire gondolnak, amikor Isten előtt állnak majd, és el kell számolniuk arról, hogyan használták fel az erőforrásaikat? Mert annak arányában jutalmazzák őket!
„A jókedvű adakozót szereti Isten”, ezért keress ma lehetőséget az adakozásra!
