Dávid így énekelt zsoltárában: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam” (Zsoltárok 23:4–5).
Figyeld meg, Isten nem ígérte, hogy nem kell szembenéznünk halállal, félelemmel, gonoszsággal vagy ellenségekkel. Egyszerűen azt mondta, hogy ezek ellenére és néha mindezek közepette is a poharunk túlcsordul az ő áldásától. A mi Istenünk a bővölködés Istene.
Pál ezt írja: „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8).
Betölt minket teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjünk a reménységben a Szentlélek ereje által (ld. Róma 15:13).
Túlcsorduló örömöt áraszt ránk, hogy kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendezhetünk.
(ld. 1Péter 1:8).
Békességből is többletet biztosít: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7).
Tehát, amikor csak nehezen tudod biztosítani a megélhetésedet vagy félsz a jövőtől,
nézz a tükörbe, és mondd: „Isten az én forrásom; bőven eléggel rendelkezem, túlcsordul a poharam.” Ne csak szükség vagy válság idején tedd ezt, gyakorold mindennap!
