A zsoltáros ezt írta: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.” (Zsoltárok 130:1–4). Isten bocsánata azonban semmit nem ér, ha nem fogadod el hittel – és ha nem bocsátasz meg saját magadnak!
„De mi a helyzet a múltammal?” – kérdezed. Abban a pillanatban, hogy elfogadod Isten bocsánatát, többé nincs múltad – csak jövőd! Ám meg kell tenned három dolgot:
1) Lásd be, hogy mindenki elbukik! Sámson elbukott, mert túl közel engedte magához a nem megfelelő nőt (ld. Bírák 16). Jónás elbukott, mert megpróbált elmenekülni az Istentől kapott megbízatás elől (ld. Jónás 1:3). Péter elbukott, amikor megtagadta Jézust (ld. Máté 26:34).
Isten azonban megbocsátott nekik, és mindegyikőjüket használta az ő dicsőségére.
2) Fel kell dolgoznod az érzéseidet! A bánkódást: „Bárcsak ne tettem volna!”
2) Fel kell dolgoznod az érzéseidet! A bánkódást: „Bárcsak ne tettem volna!”
A csalódottságot: „Megtettem a tőlem telhetőt. Miért nem volt elég jó?”
Az önsajnálatot: „Senki sem szeret, úgyhogy csak elüldögélek itt a sebeimet nyalogatva.”
A bénultságot: „Már olyan sokszor megtettem.
A vétkem túl nagy. Sosem fogok túljutni rajta.” Az érzelmek hazudnak. Ne higgy nekik!
3) Ha elesel, állj fel! „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Példabeszédek 24:16).
3) Ha elesel, állj fel! „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Példabeszédek 24:16).
Figyeld meg, hogy az igaz is elesik, nem csupán a bűnös.
Légy hát olyan, mint az a hölgy, aki azt mondta: „Sosem vagyok padlón. Vagy talpon vagyok, vagy épp felállok!”
Nos, készen állsz arra, hogy felállj és újra próbálkozz? Ha igen, Isten segíteni fog!
