Egyik nap egy kétségbeesett apa ment Jézushoz, és ezt mondta:
„Könyörülj a fiamon, mert [...] gyakran esik a tűzbe meg a vízbe is.
Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani” (Máté 17:15–16).
Figyeld meg: egy szóval sem mondta, hogy talán tőle örökölte a fiú a bajt, vagy esetleg másként kellett volna nevelnie.
Nem, hanem a tanítványokra hárította a felelősséget, akik még nem is voltak felkészítve.
Amikor bajba kerülünk, előszeretettel okoljuk miatta a lelkészt, a gyülekezetet, a házastársunkat, a főnökünket vagy a családunkat, a külsőnket vagy a társadalmi helyzetünket.
Amikor bajba kerülünk, előszeretettel okoljuk miatta a lelkészt, a gyülekezetet, a házastársunkat, a főnökünket vagy a családunkat, a külsőnket vagy a társadalmi helyzetünket.
Nem tudjuk vagy nem akarjuk belátni, hogy mi magunk játszottunk a tűzzel, vagy ugrottunk fejest a mély vízbe úszástudás nélkül. Miután Jézus meggyógyította a fiút, a tanítványok értetlenkedni kezdtek: „Nekünk miért nem sikerült?” (ld. Máté 17:19).
Mintha csak ezt kérdezték volna: „Miért nincs jó házasságom?” „Hogy adósodhattam el?”
„Miért nem a tervek szerint alakul az életem?”
Jézus így felelt nekik: „Kishitűségetek miatt” (Máté 17:20).
Néha bizony arra a fajta hitre van szükséged, amely miatt kissé furcsának tűnhetsz, amelyik nem szorul mások helyeslésére, és amely senkinek sem akar megfelelni.
Ez a hit mondatta Noéval a következőket: „Igaz, hogy még soha nem esett, és hogy senki sem hisz ebből a nemzedékből, de én akkor is meg fogom tenni, amit Isten mond.”
Végül aztán ő került ki győztesen!
„Álljatok ki tehát” – mondja Pál (Efezus 6:13 BD-fordítás). Hogy mire kell kiállnod?
„Álljatok ki tehát” – mondja Pál (Efezus 6:13 BD-fordítás). Hogy mire kell kiállnod?
Arra, amit Isten mondott neked igéjében, mivel végsősoron ez fog működni, semmi más.
