Néha azzal mentegetjük valakinek a kritikus hozzáállását, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Igaz, a kutyaharapás fájdalmas dolog, de az ugatás is az lehet. Traumatizálhat, megfélemlíthet egy gyermeket, aki tele lesz rémülettel. Már a hasonlat is bántó, te szeretnéd, ha egy kutyához hasonlítanának? Néha szembesíteni kell valakit a dolgaival, hogy egészséges határokat tudjunk felállítani a saját érdekünkben, vagy éppen azért, hogy őt megóvjuk a bajtól.
Jézus azonban sokkal többször beszélt együttérzéssel, mint ahányszor szembesítően vagy elítélőn.
Karen Casey Arneson kezdő hívőként megélt tapasztalatairól írja: „Isten országába sebzetten és vérzőn léptem be, remélve, hogy gyógyulást találok sebeimre. És találtam olyan embereket, akik megtisztították a kutyaharapások nyomát, és bekötözték a régi sebeimet.
De arra is rájöttem, hogy a keresztyének közösségében vannak kannibálok is… bár talán nem ismersz fel minket… mi vagyunk azok a kedvesen mosolygó testvérnők, akik azonnal hátba támadnak, amint elfordulsz…
Aztán ott vannak a kíváncsi Katák, akik azonnal szimatot fognak, ha csak egy morzsányi zaftos pletykát megéreznek… Isten így figyelmeztet: »Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!« (Galata 5:15).
Akkor lesz erőnk ellenállni természetes étvágyunknak, ha éhségünket más forrásból elégítjük ki…
Akkor lesz erőnk ellenállni természetes étvágyunknak, ha éhségünket más forrásból elégítjük ki…
A zsoltáros azt mondja: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr!” (Zsoltárok 34:9 katolikus). Amelyik természetünket tápláljuk, az fog erősödni… ha nem vigyázunk, könnyen visszaeshetünk régi szokásainkba. Egy kis nasi ebből, egy kis kóstoló abból… észre sem vesszük, máris szabadon engedtük a bennünk lakó kannibált.
Arra hívattunk el, hogy segítsük bűnbe esett testvéreinket, de az ige arra is figyelmeztet:
»De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!« (Galata 6:1).”
