Szívmelengető élmény, amikor a hóesésben ragyogóan díszített házak közt sétálunk, és csak gyönyörködni tudunk a pompázó látványban.
Hallhatjuk, ahogy a gyerekek vidám kacajok kíséretében hóembert építenek a nagyszülőkkel, amíg a szülők éppen illatos mézeskalácsot sütögetnek a konyhában, a szomszédban pedig karácsonyi dalokat énekelnek…
A valóság:
Isten ajándéka, amikor ilyen gyönyörű és idilli ünnepben lehet részünk, a valóság azonban az, hogy sokak számára mégsem írható le ennyire festői képpel a karácsony, és lehet, hogy épp te is közéjük tartozol. A valódi reménység azonban olykor a legkevésbé sem tökéletes, kényelmetlen alkalmakkor ragyog a legcsodálatosabban!
Sorozatunk első napján is egy ilyen helyzetről olvashatsz:1. nap – Idillmentes karácsony -A karácsony minden évben eljön, de mindenkihez máshogyan. Van, aki izgatott örömmel fogadja.
Van, aki alig várja, hogy vége legyen. Némelyeknek kimerítő sürgés-forgásból áll.
Másoknak fájdalmas magányban telik. Téged milyen állapotban talál az idei karácsony?
Akár kimerült vagy, akár frusztrált, akár magányos – Isten ott akar találkozni veled, ahol éppen vagy.
Úgy tűnhet, mindenki másnak tökéletes karácsonya van, pedig mindnyájan gondok alatt görnyedünk, veszteségeket próbálunk feldolgozni, aggódva figyeljük a híreket, bizonytalannak látjuk a jövőt, és időnként még egymás mellett is egyedül érezzük magunkat.
Mégis évről évre idilli karácsonyt kreálunk magunknak, pedig a legelső karácsony közel sem volt olyan, mint amilyennek a filmekben látjuk.
Azon a legelső karácsonyon a távoli Isten hús-vér emberré lett, és belépett a mi rideg, sötét, haldokló világunkba. Milyen nagy áldozat volt ez!
Milyen nagy szeretet indíthatta erre! A Királyok Királya levetette palástját és emberbőrt öltött magára.
A menny ragyogását felcserélte arra a sötét éjszakára, amin szinte észrevétlenül érkezett meg közénk
Jézus születésének körülményei drámaian valóságosak voltak.
Nem más, mint a hatalmas Isten készült emberré születni, mégsem volt számára hely az emberek között.
Az állatoknál kellett meghúznia magát. Józsefet és a várandós Máriát ugyanis nem látták szívesen a fogadóban, nem volt számukra hely, így egy istállóban kellett tölteniük az éjszakát.
Döbbenetes: a Mindenség Ura egy szagos, piszkos istállóban született meg, kirekesztve!
Ezután Betlehemben és környékén Heródes király minden 2 év alatti fiúgyermeket megöletett, remélve, hogy a Messiás Jézussal is végez.
A világ Megváltóját, alighogy megszületett, máris meg akarták ölni!
Tömeges gyermekgyilkosság, kegyetlen tragédia övezte születését.
Édesanyák siratták kisbabáikat, szívek szakadtak meg, családok gyászoltak – veszteség, bizonytalanság, félelem, terror.
Ismerősen hangzik?
2000 évvel ezelőtt a legelső karácsony egy ugyanolyan sötét világba köszöntött be, mint amilyen a miénk most. „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézsaiás 9:1)
Vállald fel életed sötétjét, hogy a Világ Világossága hozzád is beragyogjon!
Bárhogyan is érzed magad, hidd el: a karácsony számodra is örömünnep!
Mert fény érkezik a sötétségbe,
remény a reménytelenségbe,
békesség a káosz közepén,
erő az erőtlenség idején,
maga Isten érkezik – emberbőrbe bújva –, hogy ezentúl mindig veled legyen.
Fogadd be Őt, és ismerd fel: mindez nem álom, hanem valóság!
Ő valódi reményt hoz életed minden területére – oda is, amiről azt hitted, már reménytelen.
Családi konfliktusok? Anyagi bizonytalanság? Félelem a jövőtől? Bűntudat? Magány? Gyász?
Testi-lelki betegségek?
Legyen szó bármiről, Ő eljött és itt van, hogy helyreállítsa az életedet!
Kedves Olvasó!
A Biblia írja:
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)
Talán most még nem látható a változás az életed bizonyos területein, de semmi áron se mondj le az Istenbe vetett élő reménységedről! Nem vagy egyedül!
Tudtad? Vannak olyan ajándékok, melyek a mieink, mégsem láthatjuk őket.
Kézzel nem fogható, szemmel nem látható dolgok például a múltbeli élményeink, családtagjaink szeretetének tudata vagy az imádságok, melyeket másokért mondunk el az Úrnak.
Bár nem látjuk ezeket az ajándékokat, mégis tudjuk, hogy a „mieink”, mert minden hozzájuk kapcsolódó érzést megél(t)ünk.
Hiszed vagy sem: sosem vagy egyedül! Ha karácsony napján senki sem lepett meg kézzel fogható ajándékkal, még akkor sem maradsz anélkül!
Számodra is készült egy meglepetés, ami éppen kibontásra vár.
**********************
2. nap – Nem vagy egyedül!
Talán messze nem olyan az ünneped, mint szeretnéd: feszültséggel teli otthon, családi konfliktusok, nélkülözés, gyász, magány – így nehéz ünnepelni.
Ám ha felfedezed a karácsony igazi üzenetét, akkor nemcsak ehhez a pár naphoz nyersz vigasztalást és erőt, hanem a hétköznapokhoz is.
Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. (…) Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Egy fagyos reggelen egy amerikai katona (…) észrevett egy kisfiút, aki egy pékség kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva. Odabent a pék tésztát gyúrt egy újabb adag friss fánkhoz.
Az éhes fiú némán bámulta, orrát az ablakhoz szorítva, és tátott szájjal leste a pék minden mozdulatát.
A katona a járdaszegély mellé húzódott az autóval, megállt, és kiszállt.
– Fiacskám, szeretnél belőle?
A fiú meglepődött.
– Ó, igen... szeretnék.
Az amerikai belépett a boltba, vett egy tucat fánkot, betette egy zacskóba, és visszament oda, ahol a fiú állt a londoni reggel ködös hidegében. Mosolyogva odanyújtotta a zacskót, és csak ennyit mondott:
– Tessék!
Ahogy megfordult, hogy elmenjen, érezte, hogy megrángatják a kabátját.
Hátranézett, és hallotta, ahogy a gyerek halkan megkérdezi: – Uram... maga Isten?
Milyen Isten? Milyen lehet Ő „testközelből”? Talán te is feltetted már ezt a kérdést.
A világmindenség Teremtője olyan távolinak tűnik, amikor álmatlanul forgolódsz az ágyban, mert a jövő aggodalmai és a múlt fájdalmas emlékei árnyékolják be számodra az év legmeghittebb ünnepét.
Meglehet, hogy a „Mennyből az angyal” helyett kiabálás tölti meg az otthonodat, vagy túl nagy a csend, mert üres a ház, amikor hazatérsz.
Míg mások költekeznek, te még a számlákat is alig tudod fizetni.
Talán messze vannak a szeretteid, de az is lehet, hogy éppen melletted állnak, mégis nagyon távoliak. Lehet, hogy már nincs kit átölelni és megajándékozni. Lehet, hogy nagyon egyedül érzed magad.
A karácsony üzenete neked szól: nem vagy egyedül.
A távoli Isten közel jött hozzád, hogy mindig melletted legyen.
Ahogy Phil Bosmans írja: „Isten láthatóvá, megragadhatóvá, érezhetővé akarta tenni szeretetét az emberek számára. Ehhez pedig szüksége volt egy emberi testre, kézre, lábra és az emberi szív melegére.”
Isten egészen közel akart jönni hozzánk, de ehhez olyanná kellett válnia, mint mi vagyunk.
Sebezhető, védtelen és kiszolgáltatott lett – újszülött csecsemőként érkezett hozzánk.
Ő is fázott, sírt és éhezett. Annyira közel jött, hogy megérinthettük.
Olyan törékennyé lett, hogy összetörhettük testét a keresztfán.
Vállalta, hogy ember legyen azért, hogy érezze, amit te érzel, és meg tudjon vigasztalni – úgy, ahogy senki más nem képes. Szeretete arra indította, hogy ne távolról nézze küzdelmeidet, hanem maga is megtapasztalja azokat. Talán úgy érzed, senki sem érti, min mész keresztül.
Nos, ha senki más nem is értené, Isten megérti. Ő tudja, milyen a bőrödben lenni.
A karácsony hatalmas vigasztalást rejt, mert Isten szeretetéről beszél:
Isten annyira szeret, hogy képtelen távol maradni.
Jézus Krisztusban a távoli Isten közel jött, és bemutatkozott egy olyan néven, amin addig még soha: Immánuél. Ez a név azt jelenti: velünk az Isten. Ismered Őt ezen a nevén?
Ha még nem, idén karácsonykor neked is be akar mutatkozni.
Ő már nem a távolból figyel, hanem közelről suttogja:
„Itt vagyok veled.
Bármi is történt a múltban,
bármi is lesz a jövőben,
együtt nézünk szembe vele.
Nem hagylak magadra.
Többé már sohasem vagy egyedül.”
Aláírás: Immánuél
A legszebb ajándékot a mennyei Atya adta számunkra akkor, amikor elküldte Jézust a földre, hogy szabadulást, örömet hirdessen számunkra, és mi is megtapasztaljuk az igazi közösség erejét, hogy tudjuk: nem vagyunk egyedül!
Ha eddig nem tettük volna, most mi is megajándékozunk téged.
Érezd mindennap, hogy a mennyei Atya veled van!
------------------------------------
3. nap – Idén karácsonykor ajándékozz reményt! Tűnődtél már azon, miért válik a világ – minden nyomorúsága ellenére mégis – egy kicsit szebb hellyé karácsonykor? Ilyenkor ráébredünk egy fontos igazságra, amit az év többi napján sem szabadna elfelejtenünk. Hadd szemléltesse ezt az alábbi történet!
Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
– Uram, ez az ön autója? – kérdezte.
Paul biccentett.
– A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
– Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak…
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
– Bárcsak – folytatta a gyermek – én is ilyen testvér lehetnék!
Paul elvitte egy rövid kocsikázásra a fiút, aki kis idő múltán csillogó szemekkel azt kérdezte:
– Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akar a fiú. Meg akarja mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
– Megállna ott a lépcsőknél? – kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte. Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra
– Itt van, Öcskös (…) Egy napon én is ilyet akarok neked adni. Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amikről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta: Nagyobb boldogság adni!
Oszd megmásoknak is bemutasd ezt a reménységet.
Mutass rá Isten Fiára, aki csecsemőként érkezett, hogy később a saját vállán cipelje sorsunkat egészen a megváltás keresztjéig! Benne kaptuk a legnagyobb ajándékot, amit ember valaha kaphat. Erről mindenkinek tudnia kell!
Mutasd be a reménységed forrását, aki nemcsak az ünnepedet teszi ragyogóvá, de életed minden egyes napját is!
Mondd el másoknak is, hogy nincsenek egyedül!
Válj te magad is ajándékká valaki számára! Nézz körül, nincs-e a környezetedben egy nélkülöző család vagy egy fájdalmakat hordozó ismerős, aki örülne annak, ha egy kis időt vele töltenél.
Nem is gondolnád, milyen sokan magányosak karácsonykor!
Nem kell pénzbe kerülnie. Adj az idődből, a figyelmedből! Írj levelet – akár ismeretlenül – valakinek, aki nem is számít rá! Egy röpke telefonhívással, egy kedves üzenettel, a legapróbb figyelmességgel is megoszthatod a benned élő reménységet.
Rajtad múlik, hogy mennyi tekintet fog felragyogni a környezetedben!
Jézus, a világ világosságaként érkezett közénk, majd mindazoknak, akik befogadták Őt, azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:14,16). Most rajtad a sor!
Benned él a remény, amelyre a világnak szüksége van. Krisztus él benned.
Engedd hát, hogy rajtad keresztül még sokak életét beragyogja!
Kezdd el most akár egy egyszerű lépéssel: bátorítsd szeretteidet!
Küldj megerősítő, felemelő igei képeket, hadd tudják meg a körülötted élők, kiben van a reménységed!
