„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” (Példabeszédek 3:13)
A siker titka, hogy a jó dolgot tegyük a megfelelő időben.
Tryon Edwards teológus mondta: „Legyen mindenre elkülönített időd és helyed, és mindent a maga idejében és a maga helyén tegyél… így nemcsak többet fogsz elérni, de sokkal több szabadidőd is lesz, mint azoknak, akik folyton kapkodnak.”
Ha már belefáradtál abba, hogy állandó stresszben élsz, akkor figyeld meg, hogyan mutat rá Dr. Howard Hendricks teológiai professzor a stressz forrásaira:
1) Túl sok mindenre mondunk igent. Dr. Lewis Sperry Chafer egyszer azt mondta: „A legtöbb lelki tevékenységünk alig több olcsó fájdalomcsillapítónál, amivel enyhíteni próbáljuk életünk ürességének fájdalmát.” Sokféle tevékenykedésünk nem segít az üresség gyökerét kezelni.
2) Nem állunk meg feltöltődni. Szinte kötelességünknek érezzük, hogy a napirendünk minden kis rését betöltsük. De ne csapjuk be magunkat, az még nem tervezés, ha kerüljük, hogy két feladat időpontja között átfedés legyen. A következmény pedig, hogy stresszes, indulatos tömeggé válunk, ide-oda cikázva rosszul megtervezett tevékenységek között, melyek kevéssé járulnak hozzá lelki jóllétünkhöz.
3) Nem élvezzük, amit már elértünk. „A beteljesült kívánság jólesik az embernek” (Példabeszédek 13:19). Mivel mindig annyi dolgunk van, gyakran anélkül rohanunk a következő kötelezettség felé, hogy befejeznénk az előző feladatot, vagy időt szánnánk egy kis hátradőlésre, élvezve a jól végzett munka örömét. Nem csoda, hogy életünket jelentéktelennek érezzük.
4) Többel tartozunk, mint amennyit vissza tudunk fizetni. Legközelebb, amikor hitelkártyával akarsz vásárolni, inkább várj! Nem feltétlenül kell nemet mondanod, csak tárd Isten elé azt, amiről úgy gondolod, szükséged van rá, és kérdezd meg, mi az ő véleménye erről. Ha valóban fejleszteni szeretnéd lelki életedet, használd a józan eszedet, és figyelj oda ezekre az alapelvekre!
1) Túl sok mindenre mondunk igent. Dr. Lewis Sperry Chafer egyszer azt mondta: „A legtöbb lelki tevékenységünk alig több olcsó fájdalomcsillapítónál, amivel enyhíteni próbáljuk életünk ürességének fájdalmát.” Sokféle tevékenykedésünk nem segít az üresség gyökerét kezelni.
2) Nem állunk meg feltöltődni. Szinte kötelességünknek érezzük, hogy a napirendünk minden kis rését betöltsük. De ne csapjuk be magunkat, az még nem tervezés, ha kerüljük, hogy két feladat időpontja között átfedés legyen. A következmény pedig, hogy stresszes, indulatos tömeggé válunk, ide-oda cikázva rosszul megtervezett tevékenységek között, melyek kevéssé járulnak hozzá lelki jóllétünkhöz.
3) Nem élvezzük, amit már elértünk. „A beteljesült kívánság jólesik az embernek” (Példabeszédek 13:19). Mivel mindig annyi dolgunk van, gyakran anélkül rohanunk a következő kötelezettség felé, hogy befejeznénk az előző feladatot, vagy időt szánnánk egy kis hátradőlésre, élvezve a jól végzett munka örömét. Nem csoda, hogy életünket jelentéktelennek érezzük.
4) Többel tartozunk, mint amennyit vissza tudunk fizetni. Legközelebb, amikor hitelkártyával akarsz vásárolni, inkább várj! Nem feltétlenül kell nemet mondanod, csak tárd Isten elé azt, amiről úgy gondolod, szükséged van rá, és kérdezd meg, mi az ő véleménye erről. Ha valóban fejleszteni szeretnéd lelki életedet, használd a józan eszedet, és figyelj oda ezekre az alapelvekre!
