A kemény szavak olyanok, mintha levágnánk az ember fülét, elveszik azon képességét, hogy hallja, amit mondunk. Amikor Júdás elárulta Jézust, ő ezt nem torolta meg, pedig tizenkét légiónyi angyalt hívhatott volna, hogy megvédjék (ld. Máté 26:53).
Aztán jött a csőcselék kardokkal és botokkal, és letartóztatták.
Ekkor Péter kirántotta a kardját, és levágta a főpap szolgájának fülét.
Valószínűleg azt gondolta: „Ezt nem nézhetjük tétlenül!” Jézus azonban figyelmeztette, hogy nem így kell kezelni a dolgokat! Aztán megérintve az ember fülét, meggyógyította őt (ld. Lukács 22:51).
Péter hajlamos volt beszélni, amikor hallgatnia kellett volna, és beleütötte az orrát olyan dolgokba, amikhez semmi köze nem volt.
Péter hajlamos volt beszélni, amikor hallgatnia kellett volna, és beleütötte az orrát olyan dolgokba, amikhez semmi köze nem volt.
Meg kellett tanulnia, hogyan várjon Istenre, hogyan legyen alázatos és tisztánlátó. Istennek nagy tervei voltak vele, de nem teljesíthette be őket úgy, hogy levagdossa az emberek fülét, amikor felzaklatják.
A tanulság: nem mehetsz a saját fejed után, amikor csak kedved tartja. Figyelned kell Isten Lelkére!
Ha így figyelmeztet: „Ne mondj semmit!”, akkor csendben kell maradnod még akkor is, ha ez azt jelenti, hagyod, hogy valaki azt higgye, neki van igaza, pedig tudod, hogy nem.
Meg kell tanulnod, hogy Isten nem tartozik neked magyarázattal. A meggondolatlan beszéd akadályozhatja a lelki növekedésedet vagy Isten áldását az életedben.
Talán azt hiszed, hogy a házasságtöréshez vagy a lopáshoz viszonyítva ez nem nagy ügy; akkor gondold át újra: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3).
Talán azt hiszed, hogy a házasságtöréshez vagy a lopáshoz viszonyítva ez nem nagy ügy; akkor gondold át újra: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3).
