A „látás” Istentől kapott képességünk arra, hogy lássuk a láthatatlant. Ha nincs mennyei látás, az emberek csak botladoznak (ld. Példabeszédek 29:18).
Amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy sok nemzet atyja lesz, ő és Sára már öregek voltak és gyermektelenek.
Természetes módon ez lehetetlennek tűnt. Isten tehát kivezette Ábrahámot a szabadba, „és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!”
Nem volt elég hallania, amit Isten mondott; Ábrahámnak látnia is kellett azt lelki szemeivel.
Bár az ígéret még húsz évig nem teljesült, minden este, amikor Ábrahám felnézett az égre, a csillagok folyton Isten hűségére emlékeztették.
Woodrow Wilson azt mondta: „Akinek nincsenek látomásai, soha nem fog megvalósítani semmilyen nagy reményt, soha nem fog belevágni semmilyen nagy vállalkozásba.”
Ahhoz, hogy valami megszülethessen, először meg kell fogannia benned úgy, hogy a hit szemével már látod, gondolatban a retinádra ég a kép.
Jézus azt mondta: „…ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!” (Máté 6:22–23).
Állítólag egy a tulajdonosa által értéktelennek tartott márványdarabra nézve Michelangelo azt mondta:
„Számomra felbecsülhetetlen értékű. Bele van zárva egy angyal, és nekem kell kiszabadítanom.”
Amit „látsz”, az megváltoztatja az életed irányát.
Mint egy termosztát, ez is megszabja, milyen magasra emelkedsz, vagy milyen mélyre zuhansz.
A jó hír az, hogy bármennyire sötétnek tűnnek is a dolgok, Isten ma új látást, új jövőt adhat neked.
