„Határtalan eredményekre képesek együtt az emberek, ha nem törődnek vele, hogy kié lesz az érdem” – fogalmazott Ralph Waldo Emerson amerikai költő.
Ki ne hallott volna Isaac Newton híres találkozásáról a lehulló almával, és arról, hogy ő fogalmazta meg a gravitáció törvényét és forradalmasította a csillagászatot?
Azt azonban kevesen tudják, hogy ha nem lett volna egy bizonyos Edmond Halley, akkor talán sohasem ismerte volna meg a világ Newtont.
Halley volt az, aki eredeti elméletei átgondolására biztatta Newtont, kijavította matematikai hibáit, és geometriai ábrákkal támasztotta alá a felfedezéseit.
Halley vette rá a habozó Newtont, hogy írja meg A természetfilozófia matematikai alapelvei című nagyszabású művét, ő szerkesztette, felügyelte a kiadását és finanszírozta a nyomtatását, noha Newton – tehetősebb lévén – jobban megengedhette volna magának.
A történészek a tudomány területén valaha látott legönzetlenebb kapcsolatok egyikeként említik Halley Newtonhoz fűződő barátságát.
Newton szinte azonnal elkezdte learatni zsenialitása jutalmát, ám Halley kevés megbecsülésben részesült. Noha – Newton alapelveit felhasználva – ő jelezte előre a később róla elkeresztelt üstökös keringését és visszatérését, viszonylag kevesen ismerik nevét, mivel a Halley-üstökös 76 évenként bukkan csak fel.
Halleyt azonban nem érdekelte, hogy kié lesz az érdem, csak a tudomány ügyének előrehaladása, mintegy megtestesítve ezzel a már említett igei alapelvet:
„A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.”
Ha lehetőséget kapsz rá Istentől, hogy mást helyezz előtérbe, és te csak utána következz, ragadd meg azonnal!
