Norman Cousins író fogalmazta meg:
„Nincs halálosabb kór a nyugdíjazást követő unalomnál.”
Íme, egy megtörtént eset egy nyolcvan feletti hölgyről, aki felülvizsgálatra ment orvosához.
Az orvos megkérdezte tőle, hogy továbbra is aktív életet él-e. A hölgy mosolyogva mondta, hogy minden nap fut 6-8 kilométert.
Az orvos meglepetten figyelmeztette, hogy legyen óvatosabb és ne vigye túlzásba. „Vegye lazábbra!” – javasolta az orvos.
A hölgy megfogadta orvosa tanácsát, és elhatározta, hogy lassít egy kicsit.
Kocogás helyett sétára váltott, majd a mindennapi mozgást heti egy-két napra csökkentette. Egy éven belül meghalt.
Amikor az orvos értesült a hölgy halálhíréről, azt mondta egy barátjának:
„Soha többé nem mondom egy ennyire jó egészségnek örvendő páciensemnek, hogy vegyen vissza!”
A Biblia tele van olyan emberek történeteivel, akik magas kort éltek meg, mert volt miért élniük! Emlékszel Kálébra? Nyolcvanöt éves korában támadta meg a hegyvidék óriás lakóit, kiűzte őket, és birtokba vette a földet (ld. Józsué 14).
És mi a helyzet Nóéval?
Ötszáz éves volt, amikor elkezdte építeni a bárkát! Száz évvel később pedig segített újrakezdeni az életet a földön. A kor nem számít, kivéve a sajtnál!
A ráncok, az ősz hajszálak és a barna foltok a kezeden semmit sem jelentenek.
Amíg Isten úgy dönt, hogy itt tart e földön, ne csak vegetálj – élj!
Hivatkozz az ígéretre: „érett korban térsz a sírba!”
Ne mondj le az álmaidról! Fogadd el a kihívásokat!
És még csak ne is gondolj arra, hogy visszavegyél a tempóból!
