A nyugalom napja
„💞A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.” (1Mózes 2:2–3)
A teremtéstörténet egyik legfurcsább mozzanata ez: Isten megpihent, miután elkészült a nagy művel.
A mindenható Isten tényleg elfáradt a munkában?
Nem. Megpihent, azaz nem tevékenykedett tovább. Mégis létrejött valami új dolog ezzel, ami ugyanolyan fontos része a világnak, mint a fény, a víz vagy a táplálék – ez pedig a pihenés.
Talán te is észrevetted már, hogy miután befejeződik egy nagy projekt, nagyon nehéz kiszállni a mókuskerékből. Az agy követeli a következő adrenalinfürdőt, és az ember máris belekapna egy újabb nagy feladatba. Ha pedig nem teheti ezt – mert épp nem akad újabb megoldásra váró probléma –, akkor elkezd feszengeni.
Manapság, a mérgező produktivitás kultúrájában sokan értetlenül néznek arra, aki csak úgy „nem csinál semmit”. Aludni? Szemlélődni? Közben nem csinálni semmit? Ez egyáltalán nem hatékony időkihasználás…
A teremtés Ura képes volt semmit sem tenni. Sőt jónak találta, elkülönítette ezt az időszakot, és bennünket is felszabadít rá, hogy tegyünk így:
„Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon…” (2Mózes 20:8–10).
Nem. Megpihent, azaz nem tevékenykedett tovább. Mégis létrejött valami új dolog ezzel, ami ugyanolyan fontos része a világnak, mint a fény, a víz vagy a táplálék – ez pedig a pihenés.
Talán te is észrevetted már, hogy miután befejeződik egy nagy projekt, nagyon nehéz kiszállni a mókuskerékből. Az agy követeli a következő adrenalinfürdőt, és az ember máris belekapna egy újabb nagy feladatba. Ha pedig nem teheti ezt – mert épp nem akad újabb megoldásra váró probléma –, akkor elkezd feszengeni.
Manapság, a mérgező produktivitás kultúrájában sokan értetlenül néznek arra, aki csak úgy „nem csinál semmit”. Aludni? Szemlélődni? Közben nem csinálni semmit? Ez egyáltalán nem hatékony időkihasználás…
A teremtés Ura képes volt semmit sem tenni. Sőt jónak találta, elkülönítette ezt az időszakot, és bennünket is felszabadít rá, hogy tegyünk így:
„Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon…” (2Mózes 20:8–10).
Miért is kellene neked pihenned az Úr nyugalomnapján?Isten jól tudja, hogy szükséged van a megállásra, a regenerálódásra, a kikapcsolódásra.
Ne büntetésként fogadd hát, ha épp nincs mit tenni! Inkább lásd meg benne az ajándékot, a feltöltődés lehetőségét!
Imádság:
Teremtő Édesatyám! Köszönöm neked az üres perceket, órákat, amiket arra szánsz, hogy megszabadíts a feszültségtől, megpihentess, feltölts, vagy olyan dolgokra mutass rá, amiket rohanás közben nem vennék észre.Taníts elengedni magam, belemerülni a Tőled kapott szabadságba, és minden rossz érzés nélkül élvezni a csendet, a pihenést. Ámen!
Teremtő Édesatyám! Köszönöm neked az üres perceket, órákat, amiket arra szánsz, hogy megszabadíts a feszültségtől, megpihentess, feltölts, vagy olyan dolgokra mutass rá, amiket rohanás közben nem vennék észre.Taníts elengedni magam, belemerülni a Tőled kapott szabadságba, és minden rossz érzés nélkül élvezni a csendet, a pihenést. Ámen!
Iktass be a napodba tervezett pihenőket óránként, kétóránként!
Válassz változatos módokat a kikapcsolódásra! Szívj friss levegőt a szabadban!
Olvass el egy kedves történetet! Hallgass meg néhány különböző stílusú dalt!
Figyeld a felhők kúszását az égen! Ölelj meg egy kedves embert! Lapozz át egy fényképalbumot!
Vagy csak hallgass a lelkedre, és találd ki, épp mire van szüksége!
Élvezd, hogy mindezt megteheted! Isten ajándéka ez ma neked.
Élvezd, hogy mindezt megteheted! Isten ajándéka ez ma neked.
