Jézussal a viharban💓(2)

https://www.youtube.com/watch?v=5fk6kK1djuE 

„💓Ő pedig [...] azt mondta [...]: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.” (Márk 4:39)

Egy lelkész így ír az élet viharairól: „Hazaérsz a munkából és egy cetli fogad a konyhaasztalon ezzel a szöveggel: Véget akarok vetni a házasságunknak. Elsötétül feletted az ég. 

Rutinvizsgálatra mész az orvoshoz, de amikor megjön a laboreredmény, kiderül, hogy rákos vagy. Süvölteni kezd körülötted a szél. Békességben fekszel le, de hajnali háromkor telefoncsörgésre ébredsz; közlik veled, hogy édesapád szívrohamot kapott. Már-már elsüllyed veled a hajó. 

Az élet viharaiban egyetlen dolog kiszámítható: a kiszámíthatatlanság. 

Akkor csapnak le, amikor a legkevésbé számítanál rájuk.”

„Menjünk át a túlsó partra!” – mondta Jézus a tanítványainak (35. v.). 

Rá kellett volna jönniük, hogy amikor Jézus a csónak fedélzetére lépett, akkor az elsüllyeszthetetlenné vált. Szavaiban benne volt a biztos partot érés ígérete. 

Különbség van azonban aközött, hogy csak meghalljuk vagy el is hisszük az ígéretet. 

Sajnos gyakran nem hisszük el, hogy Jézus valóban véghezviszi, amit ígért nekünk.

A lelkész így bátorít bennünket: „Azokban a pillanatokban emlékeztetnünk kell magunkat arra, 

hogy ha be is borul az ég, ha süvíteni is kezd a szél, és ha magasra is csapnak körülöttünk a hullámok, Jézus soha nem szegi meg az ígéreteit. [...] 

Azt akarja, hogy sose feledd: nem kell félned, ha ő közel van. [...] 

Ő akar életed hajójának a Kapitánya lenni. 

Te talán nem mindig vagy tudatában, de ő mindig ugyanúgy veled van. 

A tanítványok valójában abban a csónakban voltak a lehető legnagyobb biztonságban. 

A biztonság ugyanis nem a problémamentességet jelenti, hanem Jézus jelenlétét.”

A Békesség Ura a szívedben él, Vele minden vihart át fogsz vészelni.

Jézussal a viharban💓(1)

https://www.youtube.com/watch?v=BXqibDih9Vs

„💓Menjünk át a túlsó partra!” (Márk 4:35)

Ha növekedni akarsz a hitben, és közelről meg akarod ismerni Jézust, óhatatlanul át kell menned vele viharokon. 

A tanítványok akkor értették meg ezt, amikor Jézus így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!” Ezután így olvassuk: „Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni” (37. v.).

Végül happy enddel zárul a történet: Jézus lecsendesíti a vihart, a tanítványok pedig álmélkodva kérdezik: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (41. v.).

Vannak olyan sorsfordító igazságok Jézus tanításaiban, neki magának pedig olyan jellemvonásai, amelyeket sosem fogsz megérteni, amíg át nem éltél vele egy vihart.

Amikor jönnek a viharok, néha azt hisszük, azért sújtanak le ránk, mert valami rosszat tettünk, vagy nem járunk Isten akaratában. A tanítványok nem az engedetlenségük, hanem az engedelmességük miatt kerültek viharba. Nem valami rosszat tettek, hanem valami jót.

Értsd meg: még ha teljes szívedből szereted is Jézust, akkor is találkozni fogsz viharokkal. 

Amint azt a tanítványok is tapasztalhatták: akkor is jöhet vihar, amikor a legközelebb vagy Jézushoz. 

Ő nem azt ígéri, hogy nem csap le a vihar a csónakodra, hanem hogy nem fogja elsüllyeszteni. 

Nem csendes vizeket ígér, hanem biztonságos partraszállást.

Hogyan nézel szembe az élet viharaival: félelemmel vagy hittel? És miben különbözik a kettő? 

A félelem a viharra koncentrál, a hit azonban a Megmentőre.

Bármily meglepően hangzik is, szükségünk van viharokra. Jézus azért engedi meg őket az életünkben, hogyelgondolkodjunk ígéretein, megőrizzük a nyugalmunkat jelenlétében, és bízzunk az ő hatalmában.

Isten nem csendes vizeket ígér, hanem biztonságos partraszállást. Ő átsegít minden viharon.