Amikor megbántanak minket, az első, ösztönös reakciónk a megtorlás vágya. Tudjuk, hogy ez helytelen, mert a Biblia azt mondja: ahhoz, hogy bocsánatot nyerjünk, meg kell bocsátanunk (ld. Márk 11:25).
Azt is tudjuk, hogy a neheztelés ártalmas a testi-lelki egészségre.
Néha mégsem tudjuk rávenni magunkat, hogy megbocsássunk, ezért folyamatosan küszködünk a helyzettel az elménkben.
Gondolj most arra, mi történik egy birkózómérkőzésen: az ellenfélre összpontosítasz, megragadod, és megpróbálod irányítani.
A célod az, hogy két vállra fektetve megadásra bírd, és ehhez minden erődre szükséged van.
Ráadásul fennáll a veszélye, hogy megsérülsz a folyamat során.
Az egyetlen valódi hatalom, amivel rendelkezel a felett a személy felett, aki megbántott, a megbocsátás ereje. Tehát a saját érdekedben bocsáss meg neki, és lépj tovább!
Ha nincs is kedved megbocsátani, imádkozz így: „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!” (Jeremiás 31:18)
Az egyetlen valódi hatalom, amivel rendelkezel a felett a személy felett, aki megbántott, a megbocsátás ereje. Tehát a saját érdekedben bocsáss meg neki, és lépj tovább!
Ha nincs is kedved megbocsátani, imádkozz így: „Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!” (Jeremiás 31:18)
Másként fogalmazva: „Uram, tégy késszé a megbocsátásra!”
Igaz a régi mondás: tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni.
Nos, a kis vétkek gyorsan megbocsáthatók, de a nagyok isteni segítséget igényelnek.
Ezt pedig megkaphatod, „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13).
Igen, talán azt szeretnéd, hogy az elkövető szenvedjen, de ha a legnagyobb vágyad az Úr kedvében járni, akkor ő megadja neked a kegyelmet a megbocsátáshoz.
Ha felismered, hogy Isten milyen áldásokat tartogat számodra a jövőben, egy pillanatra sem akarsz tovább a múltban ragadni.
