MI VAN A NÉVBEN? MINDEN❣️

„💞A város neve pedig ez lesz: Ott van az Úr!” (Ezékiel 48:35)

Izráel huszonötödik fogságban töltött éve alatt jelentette ki Isten Ezékielnek a Jahve-Sámmá: ott van az Úr nevet. Így írta le jövendőbeli otthonukat, Jeruzsálemet: „A város neve pedig ez lesz: Ott van az Úr.”

Ez nemcsak a régi szövetség Urára vonatkozik, hanem Jézusra, az új szövetség Urára is, akinek Immánuél a neve, „ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23).
Ez azt jelenti, hogy mindig, mindenhol, minden körülmények között, mindannyiunk számára elérhető és jelen van!
Dávid nagy felfedezése volt ez: „Hova menjek lelked elől?
Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:7–10).

A Jahve-Sámmá név azt jelenti, hogy egyedül Isten jelenlétére van szükségünk. Emlékszel arra, amikor az, hogy édesanyád vagy édesapád ott volt veled, elég volt ahhoz, hogy megvigasztaljon és önbizalmat adjon?
A félelem, a magány és a tehetetlenség eltűnt, ha ott voltak veled. Izráel legrosszabb pillanataiban Isten válasza mindig ugyanaz volt: „Veletek vagyok.”

 
Ez a két szó garantálta, hogy szükségeik bőségesen be lesznek töltve! Isten ma neked is azt mondja: „Veled vagyok, és sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvaló, sem jövőbeli félelmek, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el téged az én szeretetemtől” (ld. Róma 8:38–39).
Ez az ígéret bőven elég mindenkinek. Ragadd meg még ma, és ez segítsen kitartani!

****************************

„💞És így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” (Jeremiás 23:6)

A Jahve-Cidkénu: az Úr a mi igazságunk nevet Isten Jeremiásnak nyilatkoztatta ki, Jézus eljövetelét hirdetve. 

„Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. 

Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” (Jeremiás 23:5–6)

Mielőtt Jézus eljött, igazságunk a saját erőfeszítéseinktől függött: „És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk” (5Mózes 6:25). Az igazság vizsgáján azonban csúfosan elbuktunk! 

Ezért az egyetlen megoldás számunkra az, ha „Az Úr a mi igazságunk!” 

Mert Isten „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21)

Figyeljük meg, hogy Jézusban igazzá válunk Isten szemében! 

Nem azért kell megpróbálnunk helyesen cselekedni, hogy igaznak érezzük magunkat Isten szemében, vagy azért, hogy jó cselekedeteket gyűjtsünk valami mennyei számlára, amiből szükséghelyzetben isteni kegyet vehetünk fel. 

Arra a számlára mi nem tudunk gyűjteni, csak abból tudunk felvenni, amit Krisztus helyezett el rajta. Ha alázatra, tisztaságra, türelemre, kedvességre vagy szeretetre van szükségünk, azt hasztalan keressük magunkban, ott nem fogjuk megtalálni! 

Hittel kell merítenünk abból a készletből, amit Jézus biztosít számunkra. 

A bűnös szívek bocsánatot nyerhetnek, az aggódó lelkek békességet kaphatnak, a fáradtak erőt meríthetnek, a zavaros gondolatok útmutatást találhatnak Jahve-Cidkénu kimeríthetetlen készletében. 

Ahogyan hit által kapjuk meg az üdvösséget, úgy az igazságot és minden mást, amire szükségünk van, hit által kell elvennünk abból, amit Isten végzett el értünk és raktározott el számunkra Jézusban, az Úrban, aki a mi igazságunk!

*******************************

„💞Békesség neked, ne félj, nem halsz meg!” (Bírák 6:23)

A Jahve-Sálom: az Úr, az én békém nevet Gedeon fedezte fel, amikor Isten megbízta őt azzal, hogy vezesse Izráelt a midjániták ellen – ez a feladat Gedeon szerint messze meghaladta saját képességeit. „Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? 

Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb! 

Az Úr így válaszolt neki: Én majd veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egyetlen ember volna. (…) Békesség neked, ne félj, nem halsz meg!” (Bírák 6:15–16,23). 

A félénk Gedeon hitt Istennek, még mielőtt megvívták volna a csatát, és megszerezték volna a győzelmet. A hit szemével már látta, hogy biztosították a békét, ezért oltárt épített Istennek, és így nevezte el: Jahve-Salom: az Úr, az én békém.

Mi azt feltételezzük, hogy csak akkor lehet belső békénk, ha külső körülményeink kedvezőek. Gedeonhoz hasonlóan tanuljuk meg, hogy a belső békesség nem függ a külső körülmények megváltozásától. Attól függ, hisszük-e, hogy Jahve-Salom velünk van, ez a tudat belső békénket megőrizve át fog vinni a harcon. 

Jézus azt mondta: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja [külső körülményektől függő békét]. 

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (János 14:27)

Nem számít, mennyire alkalmatlannak érzed magad ma, jussanak eszedbe ezek a szavak: 

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. 

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33)

A te feladatod az, hogy bízz, mert Jahve-Salom veled van, bízz abban, hogy Krisztus, a győztes kezeli a körülményeidet!

*****************************

„💞Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr!” 

(2Mózes 14:13)

Nézzük meg még egyszer ezt a nevet – Jahve-Nisszi: „Az Úr az én hadijelvényem”.

Nem könnyű átengedni a csatáinkat, és hagyni, hogy Isten harcoljon értünk. 

Ezt meghátrálásnak vagy felelőtlenségnek érezzük. 

A népszerű nézet azt mondja: „Ne csak ülj ott, csinálj valamit!” 

Olyanok vagyunk, mint a fuldokló, aki össze-vissza kapálózva megmentőjét akadályozza.

Azt hisszük, hogy a megmentőnek szüksége van a segítségünkre, ám ezzel szinte lehetetlenné tesszük, hogy végezhesse a munkáját. A vízimentő legrosszabb rémálma a kapálódzó fuldokló!

Azonban az, hogy Isten harcol értünk, nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne feladatunk.

Az „álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr” parancs legnehezebb része az, hogy összetévesztjük a mozdulatlanul állást a tétlenséggel, azt hisszük, hogy ha nem tevékenykedünk, akkor elhanyagoljuk kötelességünket.

A félelem azt mondja: „Csinálj már valamit!” A hit azt mondja: „Állj meg a hitben! 

Engedd, hogy Isten dolgozzon!” Ez olyan messze van a tétlenségtől, amilyen messze csak lehet.

Ez a hit a legmagasabb foka.

Miért van szükségünk lelki fegyverzetre, ha nem harcolunk? Jó kérdés! 

Pál azt mondta: „Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efezus 6:11). Figyeld meg: Isten fegyverzetét viseled, nem a tiédet.

A feladatod nem az, hogy harcolj, hanem az, hogy megállj. 

„Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek” (2Korinthus 10:4).

 Az emberi módszerek csak útjában vannak Istennek; a szellemi hatalmasságok erőivel szemben a természetes képességek haszontalanok.

A szitakötő lárvája a tó fenekén lehet jól fejlett, erőteljes lárva, de amint szitakötővé alakul, lárvaéletének erősségei nem segítenek abban, hogy a levegőben éljen.

Bár egykor bíztunk a saját emberi erőfeszítésünkben, most már csak Jahve-Nissziben bízunk.

**************************

„💞Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené!” (2Krónika 20:15)

Amikor Izráelt Amálék serege fenyegette, Isten dicsőséges győzelmet adott népének. Felismerve, hogy Isten harcol értük, Mózes oltárt épített és így nevezte el: Jahve-Nisszi: „Az Úr az én hadijelvényem” (2Mózes 17:15). Isten soha nem akarta, hogy egyedül kelljen megvívni csatáinkat. 

A Biblia azt mondja: „Az Úr vitéz harcos” (2Mózes 15:3). 

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14:14). 

„Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené!” (2Krónika 20:15).

Mivel emberek vagyunk, kimerülünk és elcsüggedünk, ha a saját erőnkből próbálunk harcolni. 

A bűntudat, az elhatározás, a küzdelem, a vereség, a csüggedés és az újbóli bánkódás eredménytelen körforgásában veszünk részt. 

A szellemi harcban csakis úgy tudunk győzelmet szerezni, ha Isten harcol értünk. 

Nem várja tőlünk, hogy megnyerjük a csatát, azt várja, engedjük, hogy ő nyerje meg nekünk.

Azt kérdezed, nem kellene-e nekünk is harcolnunk? Dehogynem. 

Harcolnunk kell „a hit nemes harcát” (1Timóteus 6:12). 

A mi harcunk nem a kimerítő erőfeszítés csatája, hanem a hit harca. „Nem kellene úgy küzdenünk, mint Jákóbnak (ld. 1Mózes 32:25–32)? 

Először is, Jákób nem a birkózással győzött, hanem azzal, hogy túl gyengévé vált a birkózás folytatásához. Másodszor, győzelme abban rejlett, hogy megadta magát Istennek.
Kimerültél a harcban? Ott tartasz, ahol már minden kötél szakad? 

Akkor pont ott vagy, ahol Isten látni akar! Engedd el a kötelet, és bízz Jahve-Nissziben, hogy kivívja a győzelmet érted, mert nem a te háborúd ez, hanem az Istené! 

Állj fel, és jelentsd ki Pállal: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:10).

**********************

„Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek Úr a neve, aki felséges az egész földön!” 

(Zsoltárok 83:19)

Izráel népe Jahvénak nevezte Istent, erről a névről úgy gondolták, hogy kimondhatatlan és megmagyarázhatatlan. Maga a név azt jelenti, hogy „az önmagában létező”, a „vagyok”. 

Ő mindenek előtt már létezett, ő minden dolog teremtője; egy félelmetes, de látszólag személytelen, megismerhetetlen lény. 

Isten azonban azt akarta, hogy személyesen ismerjük őt, ezért a Szentírásban öt kinyilatkoztató címet adott hozzá a Jahve névhez, öt olyan szót, mely segít megérteni őt és kapcsolódni hozzá. 

Az izraeliták általában válság és nyomorúság idején fedezték fel ezeknek a szó-arcképeknek az igazságát. 

Téged is bátorítani fognak a szükség idején.

Jahve-Jire: Az Úr látja, az Úr gondoskodik. Ábrahám már majdnem feláldozta a fiát, amikor Isten kirendelt egy kost áldozatul Izsák helyett. Ábrahám ezért nevezte Istent Jahve-Jirének, mert olyan Úr, aki látja a helyzetet és gondoskodik megoldásról. Ez pedig nem csak Ábrahámra vonatkozik. 

Az Újszövetségben is sok utalást találunk arra, hogy az Úr látja a szükségeinket és megoldást ad. 

Jézus azt mondta: „a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Máté 6:32). 

Egy gondoskodó, figyelmes szülőhöz hasonlóan Isten előre látja, mire van szüksége gyermekeinek, hamarabb tudja, mint ők maguk, és megadja a megoldást. Mielőtt a cipőjük elhasználódna, egy jó szülő újat biztosít. A gyermekeknek nem kell könyörögniük, alkudozniuk és esedezniük érte.

Talán azon tűnődsz, miért nem kapod meg mindig, amit kérsz. 

Azért, mert Isten tudja, mire van igazán szükséged – te nem tudod! 

Gondolj bele: ha azt kapnád, amit kérsz, előfordulna, hogy a vágyaid beteljesednek, de valódi szükségeid kielégítetlenek maradnak. 

Ne feledd, Hogy Jahve-Jire látja a szükségleteidet, és mivel látja őket, gondoskodni fog róluk! 

Ez ilyen egyszerű.

💥Űzze el félelmedet Isten szeretete❣️

„💞A SZERETETBEN NINCS FÉLELEM, SŐT A TELJES SZERETET KIŰZI A FÉLELMET” (1JÁNOS 4:18)

A modern tudomány megerősíti a Szentírás igazságát:
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18)

A szeretet és a félelem összeegyeztethetetlen; nem létezhetnek egyszerre. 

A gyermekeknek két alapvető szükségletük van:
1) A felfedezés lehetősége. Így tanulnak és fejlődnek.
2) Biztonságérzet. Ha nem érzik magukat biztonságban, nem indulnak felfedezőútra. 

Minden embernek szüksége van egy biztonságos alapra, ahonnan felfedezni és növekedni indul.
A kutatások szerint általánosságban elmondható, hogy az egyik szülő a másiknál kicsit jobban biztatja arra a gyermeket, hogy kipróbálja a lehetőségeit, kockázatot vállaljon és megtanulja, hogy egy kis veszély jó dolog is lehet, míg a másik szülő inkább a vigasztaló, megnyugtató biztonsági háló. 

Igazság szerint azonban minden szülő mindkettőt tudja biztosítani gyermekének.
Amikor félünk, a testünk aktiválja a szimpatikus idegrendszert.

 
A szívünk szaporábban ver, a légzésünk gyorsabb és felületesebb lesz, izmaink pedig feszültek. Ilyenkor futunk a biztonságot nyújtó jelenléthez: a vigasztalónkhoz, védelmezőnkhöz, a szülőhöz.
Amikor ő magához ölel és biztosít szeretetéről, a paraszimpatikus idegrendszer átveszi az irányítást.
A pulzusszámunk csökken, egyre mélyebb lélegzetet veszünk, izmaink ellazulnak, és a vér visszaáramlik az agyunkba.

 
Lényegében egy kis hang bennünk azt mondja: „Újra elindulhatok és szembenézhetek a világgal.”
A fizikai világban tény, hogy „a teljes szeretet kiűzi a félelmet”, és igaz ez a szellemi világra is.
Olyan Istenünk van, aki elég gyengéd ahhoz, hogy szeressen és vigasztaljon minket, ugyanakkor elég erős ahhoz is, hogy a kősziklánk és várunk legyen; ha ő velünk van, szembe tudunk nézni az életben bármivel, és mi is megerősödhetünk.

ISTEN SOHASEM HAGY EL❣️

„Mindenki elhagyott (…) De az Úr mellém állt” (2Timóteus 4:16–17)(2Timóteus 4:16–17)

Mély fájdalmat okoz az, ha valaki, akit szeretünk, meghal vagy elhagy.
Pál is megszenvedte az elhagyatottságot. Íme Timóteushoz írt utolsó szavai közül néhány:

 „Igyekezz minél előbb hozzám jönni, mert Démász elhagyott engem (…)
Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. (…)

Alexandrosz, a rézműves sok rosszat követett el ellenem. (…)
Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. (…) 

De az Úr mellém állt, és megerősített (…)

Azután megszabadultam az oroszlán szájából.
Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába” 

(2Timóteus 4:9–18).

Az igazság az, hogy mások nélkül életben tudunk maradni, de Isten nélkül nem. 

Ezért távolít el olyan dolgokat az életünkből, amelyek emberektől függővé tesznek minket.
Bizonyos embereket küld az életünkbe, hogy segítsenek építeni a hitünket és fejleszteni a jellemünket, amikor pedig elmennek, bizonyítékát adják annak, hogy végeredményben mindent Isten irányít.

Szeretteink elvesztése:

1. edzi lelki izomzatunkat;
2. teszteli rugalmasságunkat;
3. bemutatja Isten határtalan hatalmát.

Amikor Mózes meghalt, és Józsué lett a nép vezetője, Isten azt mondta neki:

 „Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5)

Ez olyasmi, amit Józsué soha nem tapasztalt volna meg, amíg Mózes még a képben volt.
Ez olyan lecke, amit nem tanulhatunk meg, amíg valaki mástól várjuk a válaszokat.
Fordulj tehát az Úrhoz! Hadd adja békességét ő, aki lecsendesítette a Genezáreti-tó viharát, hadd parancsolja a téged nyugtalanító dolgoknak is, hogy csendesedjenek el!

LEGYEN ELSŐDLEGES az ISTENNEL a KAPCSOLATOD❣️

„💞Az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett” (1Mózes 39:2)

Bizonyos klubokba csak előkelő származású embereket vesznek fel. Sajnos néhány munkaadó és néhány gyülekezet is így viselkedik. Isten azonban nem ilyen. 

Képzeld magad József helyébe: lenne egy csomó testvéred egy apától, de négy különböző anyától. Apád egy szélhámos. 

Egész életében az volt, és ezt mindenki tudja róla. Az egész közösség tudja, hogy csalással szerezte meg nagybátyád elől az örökséget, majd az anyja szoknyája mögé bújt, végül gyáván elmenekült, hogy meg ne öljék. Aztán őt is átverték: anyai nagyapád csalással vette rá apádat, hogy anyád nővérét vegye feleségül. Talán annyira leitatta az esküvőn, hogy észre se vegye, melyikükhöz megy be. 

Így a csúnyát kapta a szépséges helyett. Ám ő nem jött zavarba, feleségül vette mind a kettőt! 

Akit igazán szeretett, annak nem lehetett gyermeke, ezért lefeküdt a szolgálólánnyal. 

Annyira rákapott erre, hogy egy másik cselédtől is gyereke született. 

Nem csoda, hogy testvéreid úgy néznek ki, ahogy!

Ám a nagy dolgok is kis dolgokon fordulnak meg, és József élete is összefoglalható egyetlen igeversben: „de az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett”. 

Sikeres lett a zűrös család és testvérei árulása ellenére is. Sikeres a rágalmazás és az ártatlanul börtönben töltött tizenhárom év ellenére is. 

Istennel az oldaladon te is sikerrel járhatsz, bármilyen háttérből jöttél is. 

Ezért a legfontosabb dolog, amit tehetsz, hogy építed, fenntartod és prioritásként kezeled az Istennel való kapcsolatodat.

TEDD FÉLRE MÉRŐPÁLCÁT!

„💞A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!” (Példabeszédek 3:3)

A páskavacsora előtt a tanítványok elfelejtették megmosni Jézus lábát. Ajjaj, rossz pont! 

Miután Jézus elmagyarázta, hogy a kenyér és a bor hogyan jelképezi közelgő kereszthalálát, azon kezdtek vitatkozni, hogy ki lesz a legnagyobb Isten országában. Rossz pont! 

Jézus azt is tudta, hogy néhány óra múlva a Gecsemáné-kertben el fognak aludni. Rossz pont! 

Tudta azt is, hogy Péter meg fogja tagadni őt. Rossz pont!

Nos, hogyan osztályozta őket Jézus? Sehogy! Ő nem osztályozza az embereket. Neked sem kell! Csodálatos lelki megnyugvásra fogsz találni, ha felhagysz az emberek osztályozásával, és ehelyett elkezded szeretni őket onnan, ahol vannak, odáig, ahová el kell jutniuk.

Jézus ahelyett, hogy megszidná a tanítványait, dicséri, jutalmazza, támogatja őket, és nevük a mennyei dicsőségfalra kerül.

Bár nem mosták meg a lábát, Jézus vágyott arra, hogy velük költse el a páskavacsorát (ld. Lukács 22:15). Szeretetük táplálta, ezért mondta: „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét” (Lukács 22:28–30). 

Leggyötrelmesebb éjszakáján ajándékokat osztott ki, és több megtisztelést és dicséretet adott fiatal tanítványainak, mint valaha bárkinek is. 

Az ő szemében mind nagyszerűek voltak. Nem a teljesítményük alapján osztályozta őket, hanem a szeretetük alapján, ami arra indította őket, hogy mindent elhagyva kövessék őt.

Reimar Schultze mondja: „Ne állíts fel mércéket! Ez pusztító lehet. 

Ahogy Jézus akkor szerette tanítványait, úgy szereti őket most is. Szóval hagyj fel a kákán is csomót kereséssel magad és mások életében!”

EGYETÉRTÉSBEN ÉLNI❣️

Nem jó ha mindig kiugrasz kapcsolataidból, amikor zavaros vizekre eveztek.
A kapcsolatokat nem lehet arra alapozni hogy soha nem lesz nézeteltérés, hanem arra hogy elkötelezitek magatokat egymás szeretetére, és arra hogy tenni fogtok a békességért.

Jézus azt mondja „Boldogok akik békét teremtenek mert ök Isten fiainak neveztetnek.,, /Máté 5,9/

Ne feledd, a béketeremtés munka, de a jutalom megéri.
A kapcsolatunkat mindig megéri helyreállítani. Isten azt akarja hogy értékeljük kapcsolatainkat ahelyett hogy feladnánk azt, mihelyt feltünik egy probléma.
Az a képességünk hogy megférünk másokkal, a lelki és szellemi érettség fokméröje! 

Isten azt szeretné ha az Ö családját a szeretetröl ismernék.
A viszály és a marakodás sok rossz üzenetet küld a figyelö világnak!
Mielött a másik személlyel beszélnél, beszélj Istennel. Ö megtudja változtatni a másik ember szívét, a te szívedet, vagy mindkettötök szívét.

Csodálatos hogy mennyire másképp érzed magad ha imádkoztál.
A konfliktusok gyakran a kielégítlen szükségletekböl erednek.
Valahányszor embertöl várod el azt hogy elégítsen ki olyan szükségletet amit csak Isten tud kielégíteni, nagy bajban vagy.

„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Kívántok valamit de nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért mert nem Istentöl kéritek.“
/Jakab 4,1-2 NIV/

Ahelyett hogy Istenre tekintenénk az emberekre tekintünk és haragosak leszünk ha cserben hagynak minket. Isten azt kérdezi „Miért nem hozzám jössz elöször?“ Tégy meg mindent azért hogy négyszemközt tudj beszélni az illetövel.
Még akkor is, ha téged sértettek meg, Isten elvárja hogy „…menj el, békülj ki elöbb atyádfiával….“/ Máté 5,24/.

Vedd kezedbe a helyzetedet és csökkentsd a károkat.
A keserüség csak árt az Istennel való kapcsolatodnak, emiatt maradnak imáid megválaszolatlanok. /1 Péter 3,7/
Nagyon fontos az idözítés, és hogy ne vedd félvállról a helyzetet.
Ne akkor akard helyreállítani a kapcsolatot amikor fáradt vagy, sietsz, hanem akkor fogj hozzá amikor mindketten a legjobb formában vagytok.
Azt mondod „nem vagyok biztos benne hogy képes vagyok rá“ . Dehogynem!

„Mindez pedig Istentöl van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.“ / 2Kor 5,18/

Tégy meg mindent azért hogy értékelni tudd a másik ember érzéseit. Soha ne beszélj úgy valakivel, hogy az érzéseit figyelmen kívül hagyod. Figyelj rá anélkül hogy védekezö lennél, bólints ha megérted – még ha nem is értesz egyet. Az érzések nem mindig valóságosak vagy logikusak, de ha nemveszel róluk tudomást, nemjutsz sehová.

„Amikor fájdalmas érzéseket éltem meg…akkor ostoba és bolond módon viselkedtem.“ /Zsolt. 73,21-22GNT/ Mind rosszul viseljük ha megsértenek, ilyenkor gyakran helytelenül cselekszünk.

„Az értelmes ember türelmes, díszére válik ha megbocsátja a vétket. /Péld.19,11/ Ha hajlandó vagy átélni a másik ember érzéseit, ezzel azt jelzed neki :
A kapcsolatunk többet ér nekem mint amennyire a nézeteltéréseink számítanak; TE számítasz nekem. Igen, áldozathozatalt kíván, elviselni a másik ember haragját különösen akkor ha alaptalan! De ne feledd, Jézus is ezt tette érted. Ahhoz hogy jól kitudj jönni másokkal, be kell ismerni a saját részed! Jézus azt mondta: “…vedd ki elöbb a saját szemedböl a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz hogy kivehesd atyádfia szeméböl a szálkát.” / Máté 7,5/

Mindannyiunknak vannak “vakfoltjai”( olyan területek, amiket nem tudunk belátni.) Kérdezd meg Istent: “Lehet hogy én is részese vagyok a problémának?, vagy Lehet hogy nem látom valósághüen a problémát, érzéketlen vagyok, vagy esetleg túl érzékeny?” A bünvallás hatalmas erejü eszköz. Ha betudod ismerni saját hibádat, az hatástalanítja a másik ember haragját, mert azt várta hogy védekezni fogsz. Ne mentegetözz, ne hibáztass mást, csak ismerd be a magad részéd. Két dolog ami még nagyon fontos. Elöször is a problémát támadd, ne az adott személyt! Nem fogod tudni megoldani a problémát ha megszállottan a felelöst keresed.

A Biblia azt mondja: A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. /Péld.15,1/

Bármiröl van szó, ahogy mondod az ugyanolyan fontos mint amit mondasz!
A zsémbelés nem müködik. Nem tudsz meggyözö lenni ha durva vagy!
Ne használj elítélö, lekicsinylö, összehasonlító, felcímkézö, sértö, leereszkedö vagy gúnyos szavakat; inkább “csak akkor szóljatok ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra akik hallják! “ /Efézus 4,29/

Másodszor a kapcsolatra összpontosíts, ne a nézeteltérésekre.

Valószerütlen dolog elvárni azt hogy mindenki mindenben egyetértsen. 

De a kapcsolatot gyakran akkor is helyre tudjuk állítani ha a nézeteltérések nem oldódnak meg.

Mindig lesznek bizonyos dolgok, amikben tényleg nem értünk egyet, de Isten kegyelmével tudunk más véleményt képviselni anélkül, hogy ellenségesek lennénk.
Tudunk kéz a kézben sétálni, nem kell folyton egymás szemébe néznünk. 

Ez nem azt jelenti hogy fel kellene adni a megoldás keresését!

Lehet hogy tovább kell folytatni a megbeszélést – de mostmár egyetértésre jutva abban, hogy a szeretet szellemében kell az egésznek történnie.

A megbékélés azt jelenti hogy elássátok a csatabárdot, nem pedig a problémás kérdést temetitek el.

“Kérlek benneteket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképp szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyözödéssel igazodjatok egymáshoz.” /1Kor. 1,10/

AZ IMÁDSÁG NÉGY ALAPVETŐ ELEME!

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által” (Efezus 6:18)

Az imádság négy alapvető eleme:

1) Isten dicsőítése. Mielőtt kéréssel fordulnál Istenhez, szánj időt arra, hogy dicsőítsd őt. 

Egy elnök vagy miniszterelnök megszólítására meghatározott protokoll van; ugyanez a helyzet akkor is, amikor Istenhez szólunk. 

A zsoltáros azt mondta: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4).

2) Bűnbánat. Ahogy az olvasztókemence hője kiégeti a fém szennyeződéseit, az imádság is felszínre hozza az olyan viselkedésformákat, melyeken változtatni kell, a szokásokat, melyekkel fel kell hagyni, és a szellemi fejlődésnek minden olyan akadályát, melyeket el kell távolítani. 

Mi van akkor, ha elfeledkezel egy bűnödről? 

Pál ezt mondja: „Segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön (…) Aki pedig a szíveket vizsgálja (…) Isten szerint jár közben a szentekért” (Róma 8:26–27).

3) Kérések magunkért és másokért. Imáink behívják Istent a helyzetbe, és a hitünk aktiválja az ő erejét annak megváltoztatására. Az imádságban nincs távolság és nincs nyelvi akadály. 

Amikor imádkozunk, a dolgok elkezdenek megváltozni, mint ahogy egy kapcsoló bekapcsolásával áramot, fényt vagy hőt kapunk.

Jézus azt mondta: „Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is” (Máté 16:19).

4) Engedelmesség Isten akaratának. 

Ha nem tudod, mi Isten akarata, az imádság a kiindulópont. 

Ha pedig már tudod, és nem azt teszed, az ima elítél, kijavít és a helyes irányba terel.

KI TUDJA? ISTEN❣️

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi.” (5Mózes 29:28)

A Biblia azt mondja: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5). 

Könnyű idézni ezt az igét, de nehéz eszerint élni, különösen akkor, ha valamilyen tragédia vagy veszteség ér az életben, és nem értjük, miért. Van, amikor imádságainkra választ kapunk Istentől, és van, amikor békességet

. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6–7).

Íme, két Ige, amire ráállhatunk a fájdalom és veszteség idején:
1) „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk” (5Mózes 29:28). 

Ami a dolgok megértését illeti, van, amit megmutat nekünk Isten, és van, ami az ő felségterülete. 

Isten dönt arról, mennyit enged meglátnunk. Pál, aki az Újszövetség isteni kijelentésének felét írta, elismerte: „töredékes az ismeretünk” (1Korinthus 13:9).
A saját értelmünk a legjobb esetben is mindig korlátozott lesz.

2) „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten néha elmagyaráz nekünk dolgokat, máskor azt mondja: „majd később megérted.”
Ezért, amikor kísértést érzel, hogy kétségbeesetten széttárva karodat azt mondd:

 „Ki tudja?”, emlékeztesd magad: „Isten tudja!”
Ma jusson eszedbe, hogy ő mindennel a te javadat és az ő dicsőségét munkálja!