Honnan tudod, hogy igazán megbocsátottál valakinek?

„Még a füst szaga sem járta át őket.” (Dániel 3:27)

Amikor Nebukadneccar király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót a tüzes kemencébe dobatta, Isten sértetlenül hozta ki őket onnan, úgy, hogy „még a füst szaga sem járta át őket.” Mindannyian találkoztunk már „füstszagú” emberekkel.

A viselkedésük ezt mondja: „Nehéz időszakon mentem keresztül, és emiatt még mindig zaklatott vagyok.”
Mi a helyzet veled? Az átélt dolgok megkeményítették vagy meglágyították a szívedet? Beszédednek pozitív vagy negatív csengése van? Megkötöznek a múltad emlékei? 

Mindenkinek, aki csak meghallgat, a fájdalmadról beszélsz? Nem látod, hogy ezzel a múlthoz láncolod magad? Amikor a cirkuszi elefántok még kicsik, és nincsenek tudatában erejüknek, egy lánccal egy karóhoz kötik őket, hogy így korlátozzák mozgásukat. 

Később, a felnőtt, kifejlett egyedeknek már van erejük elszakítani a láncot, mégis megkötözve maradnak. Miért? Mert elfogadták, hogy a korlátozottság végleges! 

Nem a lánc kötözi őket, hanem az emlék! Ha te is fájdalmas és elerőtlenítő emlékekhez vagy kötve, a mai ige számodra ez: „Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!” (Ézsaiás 26:13–14 RÚF).
Bármi is kísért emlékeidben, ki kell mondanod, hogy megszabadultál kötelékeitől. 

Állj rá Isten igéjére, hadd lépjen működésbe szabadító ereje!

Havanna csoport-