1) Gondviselésszerű körülmények. Amikor Isten vezet, megnyílik előtted az út.
Ha ő küld valahová, előtted jár (ld. János 10:4). Igéje azt mondja, hogy amit ő kinyit, azt „senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jelenések 3:7). Ki nyitja ki a megfelelő ajtókat? Isten.
Ki zárja be a rossz ajtókat? Isten. A megfelelő ajtók áldáshoz vezetnek, de a rossz ajtók fájdalomhoz és veszteséghez vezetnek. Ráadásul semmi sem tarthat zárva egy ajtót, amit Isten parancsa nyitott ki, csak a hitetlenség. Az egyetlen „segítség”, amire Istennek szüksége van tőled, ez: „Ne féljetek!
Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr!” (2Mózes 14:13).
2) Belső jelzőlámpák. Az idősebb hívők között járja egy mondás:
2) Belső jelzőlámpák. Az idősebb hívők között járja egy mondás:
Mindig figyelek a lelkemben lévő „jelzőlámpákra”! Új teremtés vagy, új lelki természettel, aki Istennek él, és képes érzékelni Isten indítását (ld. Róma 6:11).
A bölcs és érett keresztyének tanácsai segíthetnek, de az utolsó szó az legyen, amiről belül érzed, hogy a szíved rádobban, „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13).
Ha akaratodat átadod Istennek, ő munkálkodik benned, irányítja akaratodat és viselkedésedet.
Amikor azt akarja, hogy állj meg, „piros lámpát” ad, amikor pedig azt akarja, hogy elindulj, „zöld jelzést” kapsz. Ne indulj, ha piros! Ne állj meg, ha zöld!
