Igen kevés kivételtől eltekintve az életben elért sikerünk attól függ, hogy képesek vagyunk-e kiépíteni és fenntartani kapcsolatokat a megfelelő emberekkel.
Egy kétszáz cégvezető bevonásával készült felmérésben a válaszadók túlnyomó része egyetértett abban, hogy egy vezető beosztású személy legfontosabb készsége, hogy jól ki tudjon jönni az emberekkel.
Ezt a tulajdonságot lényegesebbnek értékelték, mint az intelligenciát, a döntésképességet, a tudást vagy a szakértelmet. Őszintén szólva egyikünknek sincs túl sok igaz barátja az életben – vagy legalábbis jobb, ha nincs túl sok.
Salamon így figyelmeztet: „akinek sok barátja van, tönkremegy” (Példabeszédek 18:24 NASB).
A barátsághoz idő, energia, áldozat, önmagunk odaszánása kell. Ráadásul nem is minden úgynevezett barát bizonyul valóban barátnak, ahogy Jeremiás próféta is figyelmeztette Cidkijjá királyt: „Rászedtek, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba merült, ők cserbenhagytak!” (Jeremiás 38:22).
A rossz barát el fog árulni, ahogy Júdás is elárulta Jézust.
Ezért íme, egy hasznos szabály: „Légy barátságos mindenkivel, de ne legyen mindenki a barátod.” Salamon azt mondta: „az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk” (Példabeszédek 12:26).
Charles Spurgeon így fogalmazott: „Az embert nemcsak arról ismerik, milyen társaságban forog, hanem arról is, milyen társaságot kerül.”
A héber „tur” szó azt jelenti: választ, és az Ószövetségben ez arra is utalt, amikor egy földmérő megvizsgált egy földterületet. Légy bölcs, és vizsgáld meg, mérd fel a barátságot, mielőtt beleadod magad. Azt mondod, magányos vagy?
George Washington azt mondta: „Jobb egyedül lenni, mint rossz társaságban.”
