2023. június 15., csütörtök

❤️ FELTÉTEL NÉLKÜLI ÖRÖM❤️

„A mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”
(1János 1:3–4)

Amikor az öröm hiányzik az életünkből, akkor az erő is hiányzik (ld. Nehémiás 8:10). 
Boldogságunknak nem szabadna azon alapulnia, hogy mi történik körülöttünk; a Jézussal való kapcsolatunktól kell függenie. János azt mondta, hogy a Jézus Krisztussal való közösség adja meg a teljes örömet (ld. 1János 1:4). 

Reimar Schultze lelkipásztor megjegyzi: „János ezt nem akkor mondta, amikor minden rendben volt, hanem amikor minden zűrzavarossá vált.
Minden apostoltársát meggyilkolták.
Róma lerombolta a templomot, kő kövön nem maradt. Josephus Flavius, aki szemtanúja volt mindennek, azt írta, hogy sokkal több ember veszett oda, mint bármely más pusztulásban, amit valaha ember vagy Isten a világra mért.

Sok zsidó és keresztyén menekülni kényszerült. Az átlagos várható élettartam körülbelül negyven év volt, és Róma lakosságának 25 százaléka rabszolga volt.
Maga János elítélt bűnözőként élt Patmosz szigetére száműzve. 
Nem volt földi vigasztalása; […] semmi biztosítéka arra, hogy még egy napot élni fog. 

Amikor a nyomorúság pohara megtelt, Isten megbízta, hogy mutassa meg a világnak a keresztyénség abszolút hatalmát és diadalát minden felett… [János] írásai a záróköve mindannak, amit a menny az Igében ki akart nyilatkoztatni mindennapi életünkre vonatkozóan: ha apostoli közösségünk van, akkor teljes lesz az örömünk. 
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, nincs szükség kellemes körülményekre.”

A zsoltáros fogalmazta meg ezt a legjobban:
 „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsoltárok 16:11).


❤️ KI AD NEKED TANÁCSOT?❤️

💞Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy!” (Példabeszédek 19:20)

Lehet, hogy jó vagy abban, amit csinálsz. Sőt, lehet, hogy sokaknál jobb vagy, de mások segítsége nélkül soha nem leszel olyan jó, mint amilyen lehetnél. Jó tanácsadó nélkül soha nem fogod elérni a tőled telhető legjobbat. Ez egyszerűen lehetetlen. Miért van szüksége egy világklasszis teniszezőnek edzőre, különösen olyanra, aki nem olyan jó a pályán, mint ő? 

Andre Agassi így válaszolt a kérdésre: „A tenisz finom kiigazításokat igényel, amelyek elengedhetetlenek a győzelemhez, és az edzőm, Gill nagyszerűen ért ehhez. 
Minél idősebb leszek, annál értékesebb számomra.” Miért van ez így? 
Mert az életkor és a tapasztalat nem feltétlenül tesz jobbá, gyakran csak elmélyítik a régi kerékvágást, melybe beleragadtunk. Az életben, akárcsak a sportban, soha nem lesz olyan, hogy ne lenne szükségünk jó tanácsra. Mégis sokan közülünk abból a téves feltételezésből indulnak ki, hogy mivel vezetők vagyunk, minket nem kell vezetni. Elkövetjük azt a hibát, hogy a saját, Istentől kapott lehetőségeink helyett másokhoz mérjük magunkat, és végül soha nem válunk azzá, amik lehettünk volna. 

Az önértékelés fontos, de a másoktól kapott értékelés döntő fontosságú. 
Egy jó edző a teljesítményedet a te erősségeidhez méri, nem pedig valaki máséhoz. 
Tudja, mire vagy képes, és a határaidat feszegeti. 
A jó edzők egyébként folyamatosan a helyszínen figyelnek, nem pedig az irodában várják a jelentést. Számukra személyes befektetés a sikered, a te győzelmed az ő győzelemük is. 
Ruthnak szüksége volt Naomira, Timóteusnak Pálra.  Neked ki ad tanácsot?