Jézus így kezdte egyik példázatát: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek” (Lukács 10:30).
Jeruzsálem Isten kegyelmének helyét jelképezte, Jerikót viszont Józsué megátkozta, amikor Isten ledöntötte a város falait (ld. Józsué 6:26). A két várost összekötő út hemzsegett a rablóktól.
Vajon az lehetett ennek az embernek a szándéka, hogy az út egy szakaszát megteszi, majd letér az útról?
A Biblia erről nem beszél, de egy dolgot tudunk: Isten mindent megtesz azért, hogy ne induljunk el a kísértés útján, és ne sérüljünk meg. Ám az ő oltalma ellenére is sikerül bajba kerülnünk. Hogyan?
- Először is: ha nem hallgatsz Isten Lelkének késztetéseire.
- Másodszor: nem vagy hajlandó engedelmes szívvel imádkozni bizonyos vágyak vonatkozásában.
- Harmadszor: nem áll szándékodban egy megbízható barátoddal beszélni, aki számonkérhet.
- Negyedszer: nem akarod tudni, mit mond a Biblia erről a kérdésről. Egyoldalúan eldöntötted, hogy kioltod a Lelket, hogy átadhasd magad a testies ösztönöknek.
Ne feledd, a csali végén mindig horog van, és noha a kísértés szabadságot ígér, végül sokba kerül.
Dávid házasságon kívüli viszonya tönkretette a családját.
Az igazi szabadság nem azt jelenti, hogy szabadon kielégíthetjük minden kívánságunkat;
azt jelenti, hogy nem válunk egészségtelen vágyak rabszolgáivá.
A kísértés elleni harc nemes dolog, de ha csak azért küzdesz, hogy elnyomd a vágyaidat,
akkor előbb-utóbb legyőznek.
Azt kell szem előtt tartanod, milyen embernek tervezett téged Isten, és együtt kell működnöd Lelkével, hogy azzá a személlyé válj.
