A Biblia azt mondja: „… az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Péter 5:5–7 Károli).
Bontsuk most ezt az igeszakaszt négy részre:
1) „az alázatosságot öltsétek fel.” Ebben a szövegrészben a felöltözni szó egy fehér kötényre utal, amit jellemzően a szolgák hordtak. Azt jelenti ez, hogy mindenkinek a kívánságát teljesítened kell? Nem. Ha ezt teszed, akkor talán mindenki más kedvelni fog, de te nem leszel jóban magaddal. Csak légy az, akinek Isten elhívott, és légy kész szolgálni mások felé, ha alkalom adódik.
2) „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” Az alázat nem az, hogy kevesebbre tartod magad, hanem, hogy kevesebbet gondolsz magadra, és másokat helyezel előtérbe.
3) „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” A Szentírásban „Isten hatalmas keze” két dolgot jelent: Isten fenyítő kezét és Isten szabadító kezét – és mindkettőre szükségünk van. Tehát rendeld alá magad fegyelmező kezének, és megtapasztalod szabadítását.
4) „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Itt Péter az egyik legnagyobb emberi félelemről beszél: hogy ha mi nem aggódunk magunkért, akkor senki mást sem fog érdekelni, hogy mi van velünk. De ha igazán hisszük, hogy Istennek gondja van ránk, akkor nem kell aggódnunk magunkért. Szabadok vagyunk arra, hogy mások szükségeivel törődjünk, bízva abban, hogy Isten nem fog visszatartani semmit, amikor a mi szükségeinket kell betöltenie.
1) „az alázatosságot öltsétek fel.” Ebben a szövegrészben a felöltözni szó egy fehér kötényre utal, amit jellemzően a szolgák hordtak. Azt jelenti ez, hogy mindenkinek a kívánságát teljesítened kell? Nem. Ha ezt teszed, akkor talán mindenki más kedvelni fog, de te nem leszel jóban magaddal. Csak légy az, akinek Isten elhívott, és légy kész szolgálni mások felé, ha alkalom adódik.
2) „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” Az alázat nem az, hogy kevesebbre tartod magad, hanem, hogy kevesebbet gondolsz magadra, és másokat helyezel előtérbe.
3) „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” A Szentírásban „Isten hatalmas keze” két dolgot jelent: Isten fenyítő kezét és Isten szabadító kezét – és mindkettőre szükségünk van. Tehát rendeld alá magad fegyelmező kezének, és megtapasztalod szabadítását.
4) „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Itt Péter az egyik legnagyobb emberi félelemről beszél: hogy ha mi nem aggódunk magunkért, akkor senki mást sem fog érdekelni, hogy mi van velünk. De ha igazán hisszük, hogy Istennek gondja van ránk, akkor nem kell aggódnunk magunkért. Szabadok vagyunk arra, hogy mások szükségeivel törődjünk, bízva abban, hogy Isten nem fog visszatartani semmit, amikor a mi szükségeinket kell betöltenie.
