Imádság által kerülünk közösségbe Istennel.
Ez egy olyan közösség, mely magába foglalja a másik meghallgatását és a párbeszédet.
Ha egy szeretted megtéréséért imádkozol, nem is kérdés, hogy ez Isten akarata-e, hiszen a Szentírásban egyértelműen ott áll:
„Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Timóteus 2:3–4).
Azonban, ha olyan dolgokért szeretnénk imádkozni, amelyeket a Szentírás nem ígér egyértelműen, akkor azt kell mondanunk: „ha akarod, Uram”.
Miért? Mert a Biblia figyelmeztet, hogy amit helytelen motivációból kérünk, azt nem fogjuk megkapni.
Néha nehezünkre esik elfogadni ezt az igazságot, mert meg vagyunk győződve arról, hogy kéréseink indokoltak.
De ha nem tiszta szívvel vagyunk Isten előtt, és akaratunk nem áll összhangban az ő akaratával, akkor indítékainkat az önérdek beszennyezheti.
János ezt mondja: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.
Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” (1János 5:14–15).
Amikor imádkozol valamiért, de nem vagy biztos benne, hogy az megegyezik Isten akaratával, így kell kérned: „ha akarod, Uram”!
Nem jelent kishitűséget, ha azt mondod: „Uram, én szeretném ezt a dolgot – ha akarod, ha beleillik a tervedbe, ha ez a javamra válik és az időzítés is szerinted való.”
Pál ezt írta: „most tükör által homályosan látunk (…) most töredékes az ismeretem” (1Kor 13:12).
Mi nem látjuk a teljes képet, csak részleteket, Istennek azonban teljes ismerete van a helyzetről elejétől a végéig.
Ezért imádkozz hittel, és bízz Istenben, hogy a megfelelő módon fogja intézni a dolgokat!
