AZ ISTENFÉLŐ ÉLET JÓ ÉLET! 3.rész

„Nem kellett elszámoltatni azokat, akikre rábízták a pénzt, hogy átadják a munkavezetőknek, mert azt hűen kezelték.” (2Királyok 12:16)

Az Ószövetségben ezt olvassuk arról, amikor Jóás király kijavíttatta a templomot: 

„De abból a pénzből, amit az Úr házába vittek, nem készíttettek az Úr háza számára sem ezüsttálakat, […] sem egyéb arany- vagy ezüsttárgyakat, hanem a munkavezetőknek adták oda, hogy javítsák ki abból az Úr házát. 

Nem kellett elszámoltatni azokat, akikre rábízták a pénzt, hogy átadják a munkavezetőknek, mert azt hűen kezelték” (2Királyok 12:14–16). Mivel a vezetők becsületesek voltak, Izrael nemzete virágzott.

James Madison, az amerikai alapító atyák egyike és az alkotmány aláírója ezt írta: 

„Minden politikai alkotmány célja – vagy legalábbis céljának kellene lennie – elsősorban, hogy olyan embereket juttasson kormányzásra, akik a legnagyobb bölcsességgel és a megkülönböztetés képességével, valamint a legtöbb erénnyel rendelkeznek ahhoz, hogy a társadalmi közjót munkálják; célja másodsorban pedig a leghatékonyabb óvintézkedések megtétele annak érdekében, hogy erényesek maradjanak, megőrizve ezzel a beléjük vetett közbizalmat.”

Napjainkban a legtöbb felmérés azt mutatja, hogy a politikai és üzleti vezetőkbe vetett bizalom a legalacsonyabb szinten van. Az a véleményünk róluk, hogy csak két dolog fontos nekik: meggazdagodni és hatalmon maradni. Sajnos a jó vezetőkre is ráragad ugyanez a stigma.

Nos, mit kellene tenned?Imádkozz azokért, akik hatalmon vannak! 

Az imádság az a csatorna, amelyen át minden helyzetbe behozható Isten hatása. Ha hiszed ezt, imádkozol.
Támogasd az istenfélő vezetőket! 

A Biblia azt mondja: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek” (Példabeszédek 14:34). Érdeklődjetek a döntéseik iránt, és dicsérjétek azokat a cselekedeteket, amelyekben megmutatkozik Isten munkája.
Vedd ki a részed a munkából! 

Állítólag Edmund Burke mondta: „A gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jó emberek tétlenek maradjanak.” Istennel egyetlen ember is változtatni tud a dolgokon. Törekedj arra, hogy te legyél az az ember!

AZ ISTENFÉLŐ ÉLET JÓ ÉLET! 2.rész

„Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak.”

(Példabeszédek 15:26)

Néha félig tréfásan azt szoktuk mondani: „Próbálj meg jó lenni; és ha nem tudsz jó lenni, légy óvatos!” Az alapgondolat ez: ha úgy döntesz, hogy nem leszel jó, igyekezz elég okosan csinálni, hogy ne kapjanak el.

A valóságban azonban a jóság hiánya nem nevetség tárgya! 

Robert Fitch szavaival élve: „Olyan korban élünk, melyben az etika elavulttá vált. 

Az erkölcsöt felváltja a tudomány, törli a filozófia, a pszichológia pedig csupán érzelminek tekinti. Megfullad az együttérzésben, elpárolog az esztétikában, és meghátrál a relativizmus elől. 

A jó és a rossz közötti szokásos erkölcsi különbségtételt egyszerűen megfürdetjük érzelgősségben, amitől aztán jobban együttérzünk a gyilkossal, mint a meggyilkolttal, a házasságtörővel, mint a megcsalt féllel, és ettől tényleg elkezdjük azt hinni, hogy az igazi bűnös – aki valami módon oka az egésznek – a bűncselekmény áldozata, és nem az elkövetője.”

Ezek kijózanító gondolatok. Egykor a dolgok fekete-fehér minősítést kaptak, most szürkének tekintik őket. A jóság, melyet korábban egyetemes szabvány szerint mértek, ma már személyes értelmezés és preferencia kérdése. Ráadásul az sem javít a dolgokon, hogy szinte járványos a közszereplők magánéletében az olyan viselkedés, ami sokkol minket.

Most talán azt gondolod: „Mindennap olvasom ezt az áhítatos füzetet, hogy találjak valamit benne, ami segít jól érezni magam, de a mai ezt nem érte el.” Pont ez a lényeg! 

A Biblia azt mondja, ahhoz, hogy jól érezd magad, tenned kell a jót, gyakorolnod kell, hogy jó légy, ez tesz kedvessé Isten szemében.

AZ ISTENFÉLŐ ÉLET JÓ ÉLET! 1.rész

„Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.” (Zsoltárok 25:8)

Hogyan definiálnád a „jóságot”, vagy kire mondanád, hogy „jó élete van”? 

Jean-Jacques Rousseau francia filozófus a boldogságot így határozta meg: „jó bankszámla, jó szakács és jó emésztés”. Néhányan a jó életen a fizikai jóllétet értik. 

Úgy gondolják, nincs is jobb, mint hosszan ázni egy forró fürdőben, aztán megmasszíroztatni a hátunkat, és legurítani egy italt a kocsmában. 

Mások azt mondanák, hogy a jó élet anyagi természetű. Azt hiszik, ha valaki palotában él, Mercedese és tengernyi pénze van, akkor jó élete van. 

Csakhogy a jóság nem arról szól, hogy jól érezzük magunkat, jól nézünk ki, vagy hogy rendelkezünk dolgokkal. A jóság azt jelenti, hogy jók vagyunk és jót teszünk.

Ahogy a pontos idő megállapításához szükségünk van órára, és a távolság méréséhez vonalzóra, úgy a jóság meghatározásához is egy egyetemes mércére van szükségünk. 

Van ilyen mérce: Isten! „Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.” (Zsoltárok 25:8)

Ha a jóságnak nincs általánosan elfogadott szabványa, akkor elmosódott területté válik, egyéni vélemény kérdése lesz, hogy mi számít jónak. 

Hitler úgy gondolta, hogy a zsidók megsemmisítése „jó dolog”. 

Az öngyilkos merénylők úgy gondolják, hogy ártatlan emberek megölése „jó dolog”. 

Az ilyen gondolkodást ellen nem lehet egyszerűen annyival küzdeni, hogy „ez nem jó”. 

Mi tart vissza egy Hitlert vagy egy öngyilkos merénylőt attól, hogy azt mondja: „Ez csak a te véleményed”? 

A jóság egyetemes mércéjét csak az határozhatja meg, aki egyetemesen jó, és ez a személy csak Isten lehet. Gondold végig ezt!