Hogyan definiálnád a „jóságot”, vagy kire mondanád, hogy „jó élete van”?
Jean-Jacques Rousseau francia filozófus a boldogságot így határozta meg: „jó bankszámla, jó szakács és jó emésztés”. Néhányan a jó életen a fizikai jóllétet értik.
Úgy gondolják, nincs is jobb, mint hosszan ázni egy forró fürdőben, aztán megmasszíroztatni a hátunkat, és legurítani egy italt a kocsmában.
Mások azt mondanák, hogy a jó élet anyagi természetű. Azt hiszik, ha valaki palotában él, Mercedese és tengernyi pénze van, akkor jó élete van.
Csakhogy a jóság nem arról szól, hogy jól érezzük magunkat, jól nézünk ki, vagy hogy rendelkezünk dolgokkal. A jóság azt jelenti, hogy jók vagyunk és jót teszünk.
Ahogy a pontos idő megállapításához szükségünk van órára, és a távolság méréséhez vonalzóra, úgy a jóság meghatározásához is egy egyetemes mércére van szükségünk.
Van ilyen mérce: Isten! „Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.” (Zsoltárok 25:8)
Ha a jóságnak nincs általánosan elfogadott szabványa, akkor elmosódott területté válik, egyéni vélemény kérdése lesz, hogy mi számít jónak.
Ha a jóságnak nincs általánosan elfogadott szabványa, akkor elmosódott területté válik, egyéni vélemény kérdése lesz, hogy mi számít jónak.
Hitler úgy gondolta, hogy a zsidók megsemmisítése „jó dolog”.
Az öngyilkos merénylők úgy gondolják, hogy ártatlan emberek megölése „jó dolog”.
Az ilyen gondolkodást ellen nem lehet egyszerűen annyival küzdeni, hogy „ez nem jó”.
Mi tart vissza egy Hitlert vagy egy öngyilkos merénylőt attól, hogy azt mondja: „Ez csak a te véleményed”?
A jóság egyetemes mércéjét csak az határozhatja meg, aki egyetemesen jó, és ez a személy csak Isten lehet. Gondold végig ezt!
