„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta:
Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.
Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére.” (1Mózes 32:31–32)
Az igazság az, hogy Isten óvó keze nélkül ma nem lennél itt! Isten még nem végzett veled.
Emlékszel, amikor néhány barátod (és ellenséged) nem hitte, hogy túléled?
Isten azonban megmentett, és oda helyezett, ahol ma vagy.
Miután Istennel birkózott, Jákób azt mondta: „életben maradtam”. Te is élsz, igaz?
Miután Istennel birkózott, Jákób azt mondta: „életben maradtam”. Te is élsz, igaz?
Azért, mert még vár valami rád. A Biblia azt mondja, hogy Isten „létre hívja a nem létezőket” (Róma 4:17).
Ő olyan dolgokat akar az életedbe helyezni, melyek korábban nem voltak ott. Jó dolgokat!
Ám figyelj meg valami nagyon fontosat: „Jákób pedig ott maradt egyedül.
Ekkor Valaki birokra kelt vele, egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:25).
Amikor Isten fontos kérdéseket akar elrendezni veled, azt négyszemközt teszi, nem tömegben.
Sőt, a tömeg akadályozhatja, hogy meghalld a hangját.
Lehet, hogy félelmetesnek érzed kettesben maradni Istennel, mert ilyenkor lefoszlik rólad az álarc és az egód.
Lehet, hogy ösztönösen a tömeggel szeretnél maradni, de hamarosan rájössz, hogy nem tudják csillapítani a lelked nyugtalanságát.
Ez a nyugtalanság jelzi, hogy Isten találkozni akar veled!
Ne félj tehát Jákóbhoz hasonlóan birkózni vele, amíg új nap nem kel fel számodra.
