Amikor Isten Gedeonnak győzelmet adott a midjaniták felett, akkor egy mindössze háromszáz főből álló csapatot használt az ellenség százezres seregével szemben (ld. Bírák 7).
Nem azért, mert nem volt több harcképes ember, hanem azért, mert Isten a kis dolgok által akarta megmutatni hatalmát. Jézus akárhány követőt választhatott volna magának, de ő tizenkét tanítványt választott, akik elvitték az evangéliumot az egész világra.
Egyszer ötezer embert lakatott jól öt kenyérrel és két kis hallal, egy kisfiú uzsonnájával. Isten országát a mustármaghoz hasonlította, amely bármilyen kicsi is, nagy fává tud nőni.
Máskor Isten országát a kovászhoz hasonlította, mely önmagában alig észrevehető, mégis az egész tésztát megkeleszti. Aztán ezt is mondta: „aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az” (Lukács 16:10).
Tehát ha Istentől nagyobb dolgokat kérsz jobb dolgok helyett, akkor valószínűleg csalódni fogsz.
A világ minden imádsága sem veheti rá, hogy megadjon neked valamit, amit még nem tudnál kezelni. Henry Wadsworth Longfellow mondta: „a legtöbb ember sikert érne el a kis dolgokban, ha nem vakítaná el a nagyravágyás.”
A nagyobb és több utáni hajsza gyomorfekélyt és álmatlanságot okoz, és nem engedi, hogy élvezd azokat az áldásokat, amiket már megkaptál Istentől.
A jobbat talán nehezebb lemérni, és nem is olyan káprázatos, de a kiegyensúlyozottság, ami a fokozatos sikerrel jár, értékesebb és tartósabb. Tehát, ha most „a kicsiny kezdet napját” éled, örülj, és bízz abban, hogy Isten nagyobb és jobb dolgokat tartogat még számodra.
